If You

Prológus

Éppen a buszon ültem,ami a korai időpont miatt nagyon üres volt. Szeretek korábban leszállni a buszról,hogy még a suli parkjában kicsit relaxálhassak.

-Ne-Mondtam,magamban,majd a tenyerembe temettem az arcomat. Eszembe jutott,hogy Jisung is ott lesz,a legjobb barátom.

Ezzel nem lenne baj,de tegnap nagyon összevesztünk. Ő elszeretett volna menni a mekibe egyet lazulni velem,de én nemet mondtam neki,hiszen örültem,hogy egyáltalán kibírtam az iskolát. Erre ő nagyon kiakadt. Elmondta,hogy nagyon sajnálja,hogy nem tud segíteni nekem,és,hogy nem képes engem minden nap így látni. Azt is mondta,elege van abból,hogy nem adok neki lehetőséget arra,hogy segíteni tudjon.

Dehát nem tudok mit tenni. A viselkedésem egyáltalán nem ellene irányul,sőt nagyon is köszönöm neki,hogy a zombis heteimben is mellettem állt,de be kell vallanom,mégis jobb lesz így,még annak ellenére is,hogy szomorú vagyok.

Szerencsére Seungmin még mindig itt van,aki szintén a legjobb barátom. Nem annyira,mint Jisung,de ő is az.

A szüleim már hetek óta folyamatosan veszekednek. Már régebb óta volt pár olyan dolog,ami miatt nagyon összevesztek,de valahogy mindig sikerült kibékülniük,mostanában valahogyan mégsem. A régebbi rágalmaikat is előveszik,amiket eltussoltak,és ez teljesen kiakaszt.

Egyedül talán az vígasztal,hogy az öcsém,Jeongin és köztem nagyon jó kapcsolat van. Nem az a tipikus utállak-szeretlek féle,hanem az a fajta,akik tényleg szeretik egymást,de most ő sincs itt,mivel beteg lett,úgyhogy egyedül buszoztam az iskola felé,ami negyed óráig tartott.

Miután leszálltam a járműről,annak ellenére,hogy tudom Jisung mindenképpen ott lesz,elindultam a parkba,hiszen az a hely nyugtat meg a legjobban. A hétvégén nem voltam ott kint,úgyhogy már nagyon vártam,hogy odaérjek.

Amint beléptem a parkba,a telefonom megcsörrent. A kijelzőre néztem,Seungmin képe villogott rajta.

-Szia-Köszöntem bele álmosan.

-Öregem te már megint fáradt vagy?-Kérdezett vissza szomorúan,mire sóhajtottam egyet.

-Hát...Nem tudtam aludni éjszaka-Szóltam.

-Olyan hangosak voltak?-Célzott egyből a szüleimre tapintatosan,mire nyeltem egyet.

-Anya most még tányérokat is dobált-Suttogtam,mire válasz nem érkezett.

-Megyek a parkba-Jelentette ki,majd le is rakta a telót,mire hátradőltem,és csendesen élveztem a langyos napsugarakat. Kis idő múlva éreztem,hogy leül mellém Seungmin,mire hálásan rámosolyogtam,ő pedig ugyanúgy tett,ahogyan én. Sokkal jobb volt ketten lenni annak ellenére,hogy semmit nem beszéltünk.

-Mennünk kéne-Szólalt meg Seungmin,mire felpattantam,majd a táskámat a hátamra vettem-Készen állsz?

-Tudod a választ-Mosolyodtam el keserűen,mire ő csak bólogatott,és elindultunk a nem messze lévő iskolához-Olyan rossz,hogy sem veled,sem pedig Jisung-gal nem járok egy osztályba.

-Kibírod azt a negyvenöt percet-Veregette meg a hátamat-Szerintem látják rajtad a tanárok,hogy nincs minden rendben,úgyhogy nem fognak csesztetni.

-Remélem-Morogtam. Ahogyan beléptünk az iskolába,rögtön elváltunk egymástól,hiszen ő-ahogyan Jisung is-a 12. B-be,én pedig az A-ba járok.

Szerencsére az osztályom nem piszkál engem,barátkozni sem barátkoznak velem annyira,csak néha szoktak velem beszélni.

Hirtelen a csengő hangja ütötte meg a fülemet,mire elővettem a történelem felszerelésemet,mivel az volt az első óra.

A tanár belépett az ajtón,mire én fogtam a tollamat,és már el is kezdtem a kezem,illetve a füzetem firkálgatását,mint ahogyan mostanában szoktam a tanórákon.