If You

Epilógus

Mindkettőnknek sikerült leérettségiznünk és már egy ideje az esküvőre készültünk.

Úgy döntöttünk,hogy csak is kizárólag a legközelebbi hozzátartozóink fognak részt venni a Busan tengerpartján tartandó esküvőn. Nem szerettünk volna nagy felhajtást,mert ez az egész nem arról szólt.

-Hyung,neked ebbe kéne lenned-Mutatta felém a telefonját Jeongin,éppen mikor reggeliztünk. A fiú egyébként egy nagy lila folttal a nyakán,Chan mellett ült. A fiú már szinte részévé vált az ittlétnek. Szóval Inie egy női esküvői ruhát mutatott felém,mire megforgattam a szemem

-Hagyjál már~-Erre csak felnevettek. Egyedül Binie hiányzott,még apa is komótosan reggelizett velünk. A párom azt mondta,hogy van pár elintéznivalója.

Amióta befejeztük a sulit viszonylag kevésszer láttam,biztos voltam benne,hogy keményen dolgozik a tetkószalonban,csak nem értettem miért kell neki ennyire a pénz.

-Pontosan mikor is lesz az esküvő?-Kérdezte apa,mire elmosolyodtam.

-Hát,augusztus 4-Feleltem-Tehát egy hét.

Nagyon nehéz út áll mögöttem. Attól kezdve,hogy le kellett érettségizni-amire rengeteget kellett tanulnom,Changbin-nak persze semmit-,aztán a pszichológushoz is folyton jártam. Rengeteget segített és rájöttem,hogy nagyon nagy hülyeség volt,amit csináltam.

Úgy vagyok jó,ahogy vagyok,szerető emberek vesznek körül,akik aggódnak értem,s ha már magam miatt nem is,miattuk muszáj figyelnem magamra,hogy nekik ne kelljen pluszba még rám is. Van elég gondjuk.

A legjobb,ami történt velem ez időszak alatt,nem más,minthogy visszatérőbe van a kaja iránti szenvedélyem.

Changbin elintézte nekem,hogy ne legyek kizárva többet a mekiből. Fogalmam sincs hogyan csinálta,de nagyon hálás voltam neki emiatt.

-Alig várom~-Izgatottan vigyorgott Chan,mire felnevettem.

Annyira imádom őket.

Apropó imádom...Nem érdekel mit csinál Binie,most szépen felhívom,hogy már szeretném látni,vagy behisztizek,így mondva,hogy végeztem,fel is álltam az asztaltól,majd a szobámba mentem és hívtam a fiút.

-Szia Édes-Vette fel az első két csengés után,mire rögtön elmosolyodtam.

-Binie~hiányzol-Szóltam aranyosan,mire felkuncogott.

-Igazad van,mostanában elhanyagoltalak,de készülök valamire-Mondott ennyit-Viszont,ha minden igaz,a mai nap után már a tied vagyok,nem fogok ennyit dolgozni.

-Miért nem mondod meg,hogy mire készülsz?-Tettettem felháborodást,mire megint csak nevetett.

-Mert ez meglepetés~-Suttogta,mire rajtam volt a sor,hogy nevessek-De most leteszlek. Délután megyek hozzád. Szeretlek.

-Én is nagyon szeretlek-Nyomtam ki a telefont.

Amíg nem jött Binie összepakolásztam a szobámba,aztán pihentem. Szerencsére elég korán jött,így nem nagyon hagyta,hogy unatkozzak.

***

A tükör előtt álltam,a lila zakómba. A hajam rózsaszínes színekben pompázott.

Összeszedett külsőm ellenére,belülről majd' szétrobbantam az izgatottságtól. A szívem ezerrel dobogott és gyorsan vettem a levegőim.

Nemsokára indulunk az esküvő helyszínére,én pedig az ájulás határán vagyok.

Hirtelen lépteket hallottam meg mögülem,mire odapillantottam. Changbin elkerekedett szemmel nézett végig rajtam,az álla szinte a padlót súrolta. Hát ő sem nézett ki rosszabbul.