If You

Második

Nem tudom mennyit aludhattam,de amint felkeltem észrevettem,hogy full sötét van,és az is feltűnt,hogy nem a saját szobámba voltam.

Kómásan ültem fel,és a fejem vakargatva gondolkoztam rajta,hogy hol lehetek,a szobába rajtam kívül nem tartózkodott senki.

Várj! Mi van,ha elraboltak?

Ekkor felpattantam,és teljesen ledöbbentem,hiszen teljesen kipihentem magam,és ilyen már nagyon régen volt.

Najó,biztos nem raboltak el,mert akkor le lennék kötve,vagy valami.

Úgy döntöttem,hogy jó lenne,ha megnézném,hogy hol a francba vagyok.

Kiléptem a szobaajtón,majd mivel láttam egy lépcsőt,gondoltam lemegyek rajta. Holt sötét volt,és nem tudtam,hol a kapcsoló,így kénytelen voltam vakon elindulni a lépcsőn,de természetesen megbotlottam,és jó hangosan gurultam legalább 3 lépcsőfokot.

-Aú-Nyökögtem vékony hangon,és hirtelen hallottam,ahogy valaki felkapcsolja a villanyt,és a fény hirtelen megvakított.

-Esküszöm nem találkoztam még olyan bénasággal,mint amilyen te vagy-Hallottam meg Changbin nevető hangját,mire durcásan néztem rá.

-Segíts-Néztem rá bociszemekkel,mire egy mosoly kíséretében kinyújtotta a kezét,amit elfogadtam,erre pedig felsegített,de olyan erősen,hogy neki estem,ő pedig a falnak préselődött.

Nagy szemekkel néztem rá,éreztem,hogy az arcom piros színt vesz fel,de jólesett a közelsége,emiatt pedig csak néztem az arcát. Megilletődötten nézett rám,erre pedig csak fogtam,és a dereka köré vezettem a kezeimet,kicsit közelebb húzva magamhoz,így hozzá tudtam bújni. Rögtön visszaölelt,és a hátamat kezdte el simogatni.

-Köszönöm-Súgtam a fülébe,és megejetettem egy mosolyt,mire eltolt magától,és gyengéden végigsimított az arcomon,mire lágyan néztem rá.

Teljesen másnak tűnt. Összezavaradott,és kedves tekintettel méregette az arcomat.

-Nagyon szívesen-Felelte,majd tekintetét lejjebb vezette,mire én is lenéztem,és láttam,hogy a póló-az egyetlen ruhadarab a boxeromon kívül-,amiben vagyok a combom közepéig ér,és hirtelen elléptem tőle.

-Hé!-Durciztam be,mire végre felvezette tekintetét a szemembe.

-Jólvan,na-Emelte fel védekezően a kezét-Azért van a szemem,hogy nézzek,nem?

-De akkor legalább az arcomat-Tettem keresztbe a kezeimet,majd kíváncsian néztem Changbin szemébe.

-Hálátlan-Forgatta meg a szemeit,majd elindult,mire én követtem.

-Éhes vagyok-Nyávogtam egyet,mire hátrafordult,és hitetlenül rázta meg a fejét.

-Az éjszaka közepén akarsz enni?-Kérdezte meg,mire megrántottam a vállam-Egyébként nem fáj semmid?-Váltott át a hangja kicsit aggódóvá,mire felvontam a szemöldököm.

-Nem-Ráztam meg a fejemet-Azt hiszem egyben vagyok...Várj...Éjszaka van?-Akadtam ki,mire beértünk a konyhába,ahol Changbin lerakott egy tányér kaját az asztalra,mellé pálcikával.

-Igen,de most egyél-Mondta,majd mellém sétált,és gyengén lenyomott a székre,aztán pedig elém ült.

-Nem,szerintem haza kéne mennem-Néztem a nagyon guszta kajára,de nem ehetek. Fogyóznom kell,és amúgy is a szüleim már biztos totál kivannak akadva,hogy hol vagyok. Nem is beszélve az öcsémről.

-Egyél-Bíztatott,teljesen ignorálva a kijelentésemet. Erre csak megráztam a fejem,mire lebiggyesztette ajkait-Csak neked csináltam.

-A zacskós ramen-t?-Nevettem fel,mire megforgatta a szemeit.