If You

Tizenkilencedik

Hétfőn magamtól riadtam fel. Nagyon korán volt még, de nekem teljesen kiment az álom a szememből, elég rossz volt, még meg is izzadtam miatta.

Kikeltem az ágyból, hiszen tudtam, hogy nem fogok tudni visszaaludni, és eszembe jutott, hogy Jisung mindig ilyen korán kel, s esetleg találkozhatnánk a parkban.

Gyorsan felkaptam egy pulcsit, és egy melegítőt, aztán egy üzenetet írtam Jisungnak, és már zsaltam is

Ez a nap jól fog indulni Jisung miatt.

Amint a jól ismert területre értem, kénytelen voltam elmosolyodni, és jókedvem csak mégjobban megnőtt, amikor megláttam a barátom szórakozott fejét.

-Szeva!-Nevetve nyújtottam felé kezet, hogy megrázhassa azt, de a fiú egyből öleléssel köszöntött, amin kuncogtam.

-Szia Lixie~-Tolt el magától kis idő múlva-Annyira boldog vagyok~

-Na mesélj-Ültem le egy padra, s barnahajú barátom is így tett.

-Az van, hogy rájöttem melyik az az állat, ami a legjobban jelképez!

-Na melyik az? - Izgatottságát látva kuncognom kellett.

-Kutya, merthogy az a legokosabb-Húzta ki magát, mire én megráztam a fejem.

-Ez viccnek is rossz volt-Váltottam komoly arcra, mire felvonta a szemöldökét-Mindenki tudja, hogy te egy mókuska vagy, és kész.

Erre elkezdett tiltakozni, míg én csak nevetbe próbáltam elmagyarázni, hogy természetesen nekem van igazam, nem pedig neki.

Miután még kinevedgéltük magunkat, úgy döntöttem, hogy hazaindulok, hogy még átöltözhessek, mielőtt Binie jönne értem, mert tudtam, hogy úgyis jönni fog.

Undorító vagyok, még mindig, és az is maradok. Hihetetlen, hogy lehet valaki ennyire kövér, mint én.

Ahogy így gondolkodtam, kopogtak a szobám ajtaján.

-Gyere be!-Kiáltottam ki

-Jó reggelt édesem!-Lépett be Binie az ajtón, ami miatt rögtön egy kisebb mosoly kúszott az arcomra, de aztán zavarban éreztem magam, hisz megint így kellett látnia.

A fiú hozzámsétált, majd óvatosan átölelt, ami miatt enyhén összerezzentem.

-Jó reggelt Binie-Köszöntem halkan, s kényelmetlenül feszengtem karjai között, hiába próbálgattam nyugtatni magam, nem hagyott nyugodni, hogy ennél szebbnek kell lennem.

-Gyönyörű vagy, Felix-Suttogta Binie, mintha kiolvasta volna tekintetemből mi a baj,majd lassan végigsimított a mellkasomon-Számomra te vagy a legszebb-Maga felé fordított, és egy csókot lehelt ajkaimra. Úgy tűnt, mintha teljesen megértene, hiszen egy ujjal sem nyúlt hozzám érzékeny helyen, ami nagyon is sokat jelent nekem.

-Nagyon szeretlek Binie-Ragadtak el az érzéseim, és csak akkor tértem vissza, mikor végignézve rajta észrevettem, hogy az én pulcsim van rajta-És jól áll a pulcsim.

Ekkor olyan történt, amit oly kevésszer láttam eddig sajnos. Binie arca halvány rózsaszín árnyalatot vett, és emiatt nagyon édes volt.

-Reméltem hogy tetszeni fog neked rajtam-Simított végül az arcomra-Milyen pólót adjak rád?

-Nem kell öltöztetned-Szememet forgatva indultam el ruhát keresni.

-Nem kell, de én szeretnélek-Követett,mint valami kis aranyos kiskutya-Melyik legyen?

-Ez...-Nyújtottam felé egy fekete pólót,mire értetlenül nézte azt egy darabig, majd kissé felháborodott tekintettel nézett rám.

-Dehát ez az én pólóm!