If You

Tizenötödik

Nagyon boldog voltam,hogy végre az öcsém is velünk volt. Korea-ba sajnos csak az éjszakai géppel tudtunk hazamenni,úgyhogy még egy kicsit sétálgattunk.

-Felix, siess már, nyolcra ott kell lennünk!-Kopogtatott a fiú,miközben zuhanyoztam. Hogy mer megzavarni a kedvenc tevékenységem közben? Pedig olyan szép dolgokra gondoltam,mint például a kettőnk esküvője meg ilyenek.

-Jól van-Motyogtam csak ennyit,de biztos voltam benne,hogy nem hallotta. Sóhajtottam egyet,aztán inkább kiszálltam a zuhany alól,és felöltöztem.

A fiú döbbenten nézett végig rajtam,ami miatt magabiztosabb lettem,és eldöntöttem,mostantól ilyen ruhákba fogok járni. Elmosolyodtam,ahogyan a fiú teljesen letaglózva nézett rám,erre pedig csak pislogott párat,amin felkuncogtam,bár úgy tűnt ezt ő nem vette észre.

Teljesen elpirultam,ahogy elégedettséggel mért végig engem,majd felpattant az ágyról,és közelebb sétált hozzám.

-Wow...nagyon jól nézel ki...-Motyogta,miközben folyton csak az arcomat bámulta,ami miatt képtelen voltam a szemébe nézni.

-Köszi-Nyökögtem válaszul.

Nehéz felfogni,hogy Changbinie tényleg az enyém. És lehet,hogy gyorsan történtek köztünk a dolgok,én boldog vagyok.

-Pici vagyok-Biggyesztette le az ajkait,mire felkuncogtam.

De édes.

-Icipici Changbinie...-Aegyoztam,de a "magas" hangomnak köszönhetően,nem volt olyan cuki,ahogyan elterveztem,és Changbin felnevetett,én pedig inkább egy puszit a homlokára,olyan édes volt.

-Nem akarok kicsi lenni-Durcizott be.

-Akkor vegyél fel magassarkút

-Miért én? Te vagy az asszony-Nem hiszem el,hogy mindig ezzel jön!

-Ha felveszek egy magassarkút akkor a mellkasomat fogod bámulni egész nap-Mosolyodtam el pimaszul,hiszen én nyertem.

Erre ő csak mérges szemekkel bámult rám.

-Jól van, akkor nem kapsz több puszit-Nyújtotta ki a nyelvét,ami nagyon aranyos volt.

Höh,hogyne.

-Nem, mi? Úgysem bírod ki-Én is kinyújtottam rá a nyelvem,majd egy gyors puszit nyomtam a szájára,és nevetve elfutottam.

Imádom Changbin-t.

***

Eléggé elegem volt mindenből,mert Jeongin sírt,és vissza kellett menni a plüsséért,Changbin pedig nem engedte,hogy meghallgassam azokat a zenéket,amikbe ő rappel. Mesztelenül láttam,meg minden ilyesmi,és komolyan ezt nem engedi meg?

Nem mondom,hogy besértődtem rá,de azért nem esett valami jól.

Najó,egy kicsit talán mégis besértődtem rá.

Amikor felültünk a repülőre,mindenki rögtön elaludt,mire én titokban gyorsan lőttem egy fotót,majd Changbin arcát jobban tanulmányoztam.

Mindannyian cukin aludtak,de ő volt a legédesebb közülül,úgyhogy róla még külön csináltam fotót,amit beállítottam a háttérképemnek,majd én is aludtam.

***

Végül,amikor reggel visszaértünk,inkább úgy döntöttünk,hogy nem megyünk suliba. Vagyis Changbin jelentette ki,nekem meg mindegy volt,addig míg vele vagyok.

-Felix, ugye nem bánod, ha elmegyünk reggelizni valahová?-Nézett rám a párom,miután letettük a cuccainkat.

-Hát..nem vagyok annyira éhes-Motyogtam,és ez igaz volt. Najó,nem annyira,úgyhogy reméltem a fiú nem veszi be ezt a süket dumát.