If You

Nyolcadik

A szívem nagyon fájt. Sohasem értettem a romantikus regényeket,a mondásokat arról,hogy valakinek összetörik a szíve. Azt hittem,hogy ez egy lehetetlen dolog...És mégis éreztem.

Nem tudtam sírni. Az utóbbi napokban annyit sírtam,hogy egyszerűen nem voltam képes rá,pedig jobb lett volna.

Észre sem vettem,de ahelyett,hogy Changbin otthonához mentem volna,a sajátomnál kötöttem ki,és ekkor realizáltam,hogy apát teljesen egyedül hagytam.

Egy sóhajtás után kopogtam,mire rögtön nyílt az ajtó. Apa fáradtan nézett a szemembe,és kissé meglepett is volt. Én csak egész egyszerűen a karjába borultam,mire visszaölelt.

Nagyon hiányzott már.

-Fiam...-Suttogta,majd eltolt magától. Kedvesen nézett rám,és megsimította az arcom-Hála Istennek,hogy jól vagy.

Erre csak elmosolyodtam,majd bementem a lakásba. A konyhába sétáltam,majd ott leültem az asztalhoz.

-Sajnálom,hogy eddig nem jelentkeztem...-Néztem a szemébe,mire ő csak legyintett egyet,majd innivalót kezdett el tölteni. Megvártam,hogy leüljön elém,és így folytattam-Nehéz lehetett egyedül...

-Ne is kezdd-Szólt elmosolyodva-Semmi baj. Nem volt olyan jó egyedül,de tudtam,időre van szükséged...Amúgy is,pár napba nem haltam bele,csak nagyon aggódtam. Akartam hívni a rendőrséget,de mivel mindketten elmentetek az iskolába tisztán,úgy döntöttem hagylak titeket.

-Apa-Tettem a kezére a kezemet,mire a szemembe nézett-Én melletted állok. Neked van igazad,és nem pedig neki.

-Köszönöm-Suttogta,aztán keserűen elmosolyodott-Csak tudnám hova vitte az öcséd...

-Bárcsak-Értettem vele egyet szomorúan,mire sóhajtottam egyet-Itthon maradhatok holnap?

-Nyugodtan...-Bólogatott-Jót tenne neked a történtek után egy kis pihenő. Megérdemled. Látom...Habár jól vagy,mégsem annyira.

-A szerelem hülyeség-Mondtam,majd felnéztem a férfire,és gyorsan dobogó szívvel kezdtem bele a modandómat-Ezekben a napokban egy srácnál voltam. Úgy hívják Changbin. Amikor hétfő éjjel nem jöttem haza,akkor is nála voltam. Nagyon kedves,és segített nekem,úgy, hogy nem is ismert. Aztán jött a veszekedés,eredetileg úgy gondoltam,hogy Inie-vel mindketten odaköltözünk hozzá,de csak én fértem el,ezért ő Changbin egyik barátjához ment. Megismertem Changbin-t,egész éjjel mindig csak beszélgettünk,és hát...Nem tudom hogy,de szeretem...

Apa nem reagált egyből,aztán halkan felnevetett,mire sértődötten felvontam a szemöldököm.

-És ez a srác viszonozza az érzéseidet?-Kérdezte meg,mire megráztam a fejem,de el is pirultam-Ő csinálta ezt?-Mutatott a még épphogy látszó szívásfoltra a nyakamon,mire mégjobban elpirosodtam. A férfi felnevetett,mire én csak mérgesen néztem rá.

-Nem szeret-Mondtam,mire komolyan nézett rám-Neki Hyunjin kell-Mondtam gúnyosan,megforgatva a szememet.

***

Másnap körülbelül délbe keltem fel,és teljesen kipihentnek éreztem magam,életkedvem mégsem volt. Megnéztem a telóm,és láttam,hogy volt pár nem fogadott hívásom Changbin-tól,mire inkább csak kikapcsoltam a telefonom.

Apa nem volt otthon,még este szólt,hogy reggel korán elment,így egyedül maradtam a gondolataimmal.

Nem volt kedvem semmihez. Se enni,se inni,még létezni sem.

A fürdőbe mentem,majd lezuhanyoztam. Hiába folyt végig a hátamon a jéghideg víz,nekem még mindig melegem volt,legalábbis úgy éreztem magamat.