If You

Tizennyolcadik

Másnap miután kinyitottam a szememet, elmosolyodtam, és felültem.

Miután este hazaértem összeszedtem az összes dolgot, ami Changbin-hez tartozik, és a kis műanyag gyűrűt egy szép dobozba tettem, amit addig ölelgettem, hogy elaludtam.

Soha sem gondoltam volna, hogy valakit annyira szeretni fogok, mint ő, és a legvadabb álmaimban sem hittem volna, hogy ez fordítva is így lesz majd, de így lett.

Szóval felkeltem, és nagy vigyorral az arcomon a tükör elé álltam, de amint megpillantottam ábrázatomat arcomra fagyott mosolyom.

Az arcom pufinak tűnt, pedig mindent megtettem, hogy leadjam a felesleges kilókat. Mindig is így néztem ki? Vagy felszedtem több kilót még pluszba? Nem hiszem el, így nem is találkozhatok Changbin-nel!

Egyet sóhajtottam,majd a fürdőbe mentem, ott lezuhanyoztam, dúdolgatva egy dalt.

Miután végeztem bekötöttem a kezemet, és mivel éreztem a finom illatokat, a lábam szinte magától vitt le a reggelizőasztalhoz.

-Jó reggelt-Köszöntem rekedtes hangon apának, Jeongin-nek, és Chan-nak. Az utóbbi kettő egymás ajkát falta, mire nekem hirtelen hiányérzetem lett, hiszen Binie-kém nem volt ott.

-Jobbat-Sietett hozzám apa, majd egy nagy öleléssel köszöntött, amit kuncogva viszonoztam. Miután szétváltunk leültem öcsém, és az ő párja elé.

Az asztalon mindenféle étel volt, palacsinta, tojásrántotta,pirítós. Csupa olyan dolgok, amiket ha megeszek minimum fél kilót hízok.

-Na elég legyen-Tapsolt egyet apukám, ezzel szétugrasztva a szerelmeseket, akik csak kipirultan néztek rá-Na szóval most nagyon kitettem magamért, úgyhogy remélem egészségetekre válik innen minden~

Chan erre csak mosolyogva megköszönte, majd otthonosan szedni kezdett magának mindenből, ahogy Jeongin is, viszont én csak mozdulatlanul ültem, míg apu mellettem foglalt helyet.

-Te is egyél-Tette a hátamra a kezét, mire rámosolyogtam, majd elvettem egy pirítóst, és lassan enni kezdtem. Az volt a tervem, hogy azt az egyet megeszem reggeli gyanánt, és kész.

Szerencsére sikerült a tervem, mivel elkezdtünk beszélgetni, így a figyelem elterelődött arról, hogy én is eszek-e.

Feldobták a reggelem a többiek, mert Jeongin arról kezdett el magyarázni, hogy valami prezentációkat kell majd biztos írnia az iskolába gyerekrablásról, és mindenki nevetett ezen, pedig szerintem egyáltalán nem volt vicces.

Szétaggódtuk érte a lelkünk, amikor távol volt, ő meg ennyivel lerendezi...

Ch...

Már majdnem befejeztük a reggelit, mikor valaki csengetett,én pedig felkeltem, és ajtót nyitottam.

A szívem egy nagyot dobbant, és automatikusan mosoly kúszott az arcomra, amint megláttam, hogy ki az.

-Szia-Köszönt közömbös hangon Changbin, mire kicsit furcsálkodva öleltem őt át.

Ugye nincs baja?

Történt valami?

Szerencsére visszaölelt,de éreztem kezein, hogy enyhén remegnek, ami elég furcsa volt, ezért nyugtatásként lágy puszikat nyomtam a fiú fülére és nyakára.

-Szia Binie-Toltam el végül magamtól, hiszen kezdett kínossá válni, ahogy az ajtóban álldogáltunk-Gyere be.

A fiú elmosolyodott, de láttam, hogy valami miatt feszült. Mindezek ellenére belépett, majd levette a cipőjét.