If You

Tizenhatodik

Vajon ki lehet az?

Engem nem nagyon érdekel ki az,nem fogom neki kinyitni az ajtót.

Changbin az talán?

Nem,ő miért lenne,ha ott van neki Hyunjin? Ő úgyis jobb mint én,nem? Nem egy dagadt disznó,és még helyes is!

Az illető ráakadt a csengőre,mire idegesen felálltam,és a vérem lecsöpögött a földre,de nem érdekelt.

A kukúcskálón megnéztem ki az,és nem más,mint Changbin volt,mire könnybelábadtak a szemeim.

Miért jött ide?

Nem akarom látni.

De egy kicsit igen.

Nem,nem akarom.

-Menj el!-Szipogtam,és a hangom erőtlen volt. Hiába próbáltam erősnek lenni.

-Ne Yongbokie,engedj be! Beszéljük meg-A hangja kétségbeesetten csengett,mire megszakadt a szívem.

-Nem érdekelsz,csak menj el innen!-Kiáltottam,mostmár zokogva.

-Minden oké?-Hangja hirtelen aggódóra váltott-Ugye nincs semmi bajod?

-Nem érted,hogy húzz el innen?-Kiabáltam torkom szakadtából,majd ököllel az ajtóba vertem,ami így megrezdült-Nem akarlak látni.

-Ha nem engedsz be,betöröm az ajtót-Mondta,de én csak fogtam magam,majd visszamentem a fürdőbe,és visszakuporodtam a zuhanyzó mellé.

Még mindig kopogott,de én csak meredten néztem magam elé,és meg is szédültem,mire hátradöntöttem a fejem.

Arra gondoltam,hogy mi lesz velem,ha így maradok. Vajon elvérzem? Vagy túlélem?

Changbin olyanokat kiabált,hogy sajnálja,csak engedjem be,meg ilyenek,de engem egyáltalán nem érdekelt.

Hirtelen mintha lépéseket hallottam volna,de nem érdekelt. A fejem fájt,és el tudtam képzelni,hogy ezt is csak én hallom.

De aztán nyitódott a fürdőszoba ajtaja,mire odanéztem,majd Changbin-t láttam meg.

-Yongbokie...-Suttogta,mire csak pislantottam egyet,ő pedig közelebb sétált hozzám-Mit tettél?

-Ezt te tetted!-Zokogtam el magamat.

-De Yongbok ez nem normális!-Kiáltotta idegesen,mire csak felnéztem rá. Mégközelebb sétált hozzám-Te normális vagy?

-Normálisabb mint te-Feleltem-Ha így beszélsz,akkor inkább menj vissza a kis Hyunjin-edhez.

-Nem érdekel-Már mellettem volt,és letérdelve a vágásokra nézett,amelyek az alkarjaimat,és a combjaimat is belepték-Miért tetted?

-Mert ehhez volt kedvem-Feleltem egyszerűen,mire a fiú könnyes szemekkel nézett rám.

-Bokie-Zokogta el magát,mire ledöbbentem-Ilyet nem kellett volna tenned.

-Ez van-Jelentettem ki.

-Sajnálom,jó?-Mondta,majd felállt,és kinyitva a szekrényt,kivette az elsősegély dobozt,majd letérdelt.

Észrevettem,hogy a nadrágja kiszakadt,és a térde vérzett,erre pedig nyeltem egyett.

-Vérzik a térded-Mondtam,de ő csak idegesen kotorászott a dobozba-Hallod?

-Ki a faszomat érdekli?-Kiabált,miközben a könnyei lefolytak az arcán,és remegős kézzel nyúlt az én kezemért,majd valamit öntött,ami nagyon csípett,de Changbin erősen tartotta a kezem.