If You

Tizenharmardik

-Yongbokie!~-Valahonnan távolról hallottam Changbin hangját,de nem volt erőm kinyitni a szemem-Ébredj, kis álomszuszék-Éreztem,ahogy besüppedt mellettem az ágy,majd azt is,hogy a fiú egy puszit nyom az arcomra-Jó reggelt Bokie~

-Neked is Binie-Morogtam,hiszen a tegnap történtek után eléggé fáradt voltam,ráadásul azért a popóm is fájt egy kicsit,bár szerencsére nem vészesen. Visszaemlékeztem arra,hogy milyen hangos voltam,és remélem apukám nem hallott meg minket.-Ma megyünk Jeongin-ért?-Jutott hirtelen eszembe.

-Igen, úgyhogy öltözz fel-Simította meg a hátam a fiú.

-Nincs kedvem-Vágtam fájdalmas arcot,ami inkább amolyan durcisra sikeredett.

El akartam menni Jeongin-hoz,de túl fáradt voltam ahhoz,hogy készülődni kezdjek.

-De mindjárt indulunk és így is sokáig aludtál-Binie hangja kedvesen csengett,de ez nem hatott meg,így még mindig csak fetrengtem.

Aztán eszembe jutott valami.

Elővettem a bociszemeimet,és a fiúra néztem,aki erre rögtön lesápadt,hiszen tudja,ennek a tekintetnek úgysem fog ellenállni.

-Changbinie, öltöztess fel te~-Cukiskodtam,mire csak felkuncogott,majd a bőröndömhöz ment.

-Oké, mit akarsz felvenni?-Nyitotta ki azt.

-Amit rám adsz.

-Jó.

Kivett egy egy csíkos pólót,ami miatt mosolyognom kellett,hiszen rajta is olyan volt. Egyedül a szín tért el. Lenéztem a karomra,ahol a tetkó volt,majd az ő karjára is rápillantottam. Olyab szürreális ez az egész,mégis,ennek így kell lennie.

Changbin letette elém az általa kiválasztott ruhadarabokat,mire nem tudtam megállni,úgy mosolyogtam,mint az állat.

Hirtelen megfogta az alsónadrágomat,mire az egész arcom égni kezdett,annak ellenére,hogy előző este miket műveltem.

Az komolyan én voltam?

-Azt inkább egyedül felveszem-Nyögtem ki,mire édesen felnevetett,és a kezembe adta a fehérneműt-Fordulj el.

-Tegnap láttalak már ruha nélkül-Vonta fel a szemöldökét,én pedig kerültem a tekintetét.

-Jó, de az más-Zártam le ennyivel,és a fiú szerencsére hátat is fordított-Kész.

Amikor visszafordult,és rámnézett,eltátotta a száját. Az előbb,amikor nem nézett én is észrevettem,hogy miket hagyott rajtam. Nem mondom,hogy nem fájtak,mert az hazugság lenne,viszont tetszett,hogy így néztem ki,így ha bárki akarná tudni,hogy valakié vagyok,itt a bizonyíték.

És még a testem is tetszik nekem. Még nem teljesen jó,de nem kell már olyan sokat fogyóznom,csak a mekiről kéne leszoknom.

-Felix...jól vagy?-Kérdezte meg kétségbeesve Binie

-A legjobban.

-Nem fájnak?-Ülte velem szemben az ágyra,és végigsimított az egyik szívásfolton,mire felszisszentem. Nem fájt,ha nem piszkáltam őket.

-Nem vészes, és ne vágj már ilyen fejet, Changbin!-Már egy kicsit ideges lettem-A tegnapi estém életem legszebbje volt, nem bánom egy percét sem-Kis szünetet tartottam-Most pedig öltöztess fel!

-Jólvan asszony, nyugi, öltöztetlek már is-Mosolyodott el,mire én is,de aztán rájöttem minek hívott.

-Ki mondta, hogy én vagyok az asszony?-Bosszankodtam.

-Te tegnap, amikor Daddy-nek neveztél-Erre csak újból elpirultam.

***