If You

Harmadik

Reggel amikor felkeltem Changbin ölelő karjaiban találtam magam,mire elkerekedett a szemem.

A telefonomért nyúltam,majd bekapcsoltam azt,hogy megnézhessem mennyi az idő. Hat óra múlt pár perccel, úgyhogy nyugodtan jöttem rá,hogy van időm még suli előtt.

Lassan kimásztam úgy,hogy ne keltsem föl Changbin-t,majd egy szekrényhez léptem,amiről gondoltam,hogy talán ott lesznek a ruhái,és nem kellett csalódnom magamban.

-Hogy ennek csak fekete ruhái vannak...-Ráztam meg a fejem rosszallóan,majd kivettem egy szaggatott nadrágot,és egy szürke pólót. Hirtelen megakadt a tekintetem egy pulcsin,amin egy kis szín is volt. Koponya,meg rózsa volt rajta egy 'Bad boy' felirattal.

Még vettem tőle alsónadrágot,ami full fekete volt, és egy ilyen rajzolt,tetoválós szívecske volt rajta. Csak nem kéri vissza, úgyhogy már az enyém.

Hirtelen leejtettem a zoknit,majd amikor lehajoltam észrevettem valami rózsaszínt az ágy alatt.

Felvont szemöldökkel sétáltam oda,majd kivettem,és döbbenten néztem a rózsaszín plüssnyuszira. Aztán a röhögőgörcs kerülgetett,és egyszerűen letettem Changbin mellé az állatkát.

Kilopakodtam a fürdőszobába-még mindig a nevetésemet visszatartva-,és nem zavartatva magam gyorsan lezuhanyoztam,aztán felkapkodtam magamra a ruhákat,amik eléggé nagyok voltak rám.

Visszamentem a szobába,majd a táskámat felkapva néztem a békésen szunyókáló Changbin-re,aztán megrántottam a vállamat.

Úgysem haragszik meg.

Halkan lementem a lépcsőn,és ez alkalommal sikerült nem elesnem. Hirtelen eszembe jutott,hogy mik is történtek az előző este,és éreztem,hogy az arcomra pír szökik.

Amint kiléptem a házból,észrevettem,hogy azt sem tudom,hogy hol vagyok,és azt is,hogy egy lélek sem jár erre.

Végül úgy döntöttem,hogy jobbra megyek,hiszen éreztem a meki illatát,és amúgy is csillapítani szerettem volna az étvágyam.

Bementem,majd kértem 1 bigmac-et,és 2 sajtburgert. Elkezdték nekem magyarázni,hogy nem lehet reggel bigmac-et kérni,de engem nem érdekelt. Próbáltam elmagyarázni,hogy nekem akkor is kell.

-De nem lehet!-Kiáltotta mégresen az eladó,mire én mérgesen fújtattam rá,aztán fogtam,és belenyúltam a nadrág zsebébe,és amikor találtam valamit,egész egyszerűen megdobtam vele a srácot,aki döbbenten nézett rám,ahogy eltalálta a vállát a kis dolog,majd a kezébe vette azt,ami egyébként egy teknős volt.

Jézus ennél mik vannak?

-Ki vagy tiltva a mekiből!-Kiáltotta,és nagyobb dolgozónak intett,aki hozzám sétált,és kikísért,mire mérgesen caflattam utána.

Még mindig ideges voltam,de elindultam az iskola felé. Vagyis arra amerre hittem,hogy az iskola van,de valahol teljesen elvesztem.

Egy sóhaj kíséretében vágtam le magamat,és vártam a csodára. Elővettem a telefonomat,hogy hívjam Changbin-t,de lemerült a telefonom.

-A francba-Forgattam meg a szemem,és szerencsére éppen ekkor egy ismerős szőkehajú fiú ment el előttem-Bang Chan!

A neve hallatán hátrafordult a fiú,majd kérdőn nézett körbe,aztán megtalált engem,és felvont szemöldökkel nézett végig rajtam.

-Changbin barátja?-Kérdezte meg,mire én megrántottam a vállamat-Felix,ugye?

-Igen-Sétáltam oda hozzá-Elvesztem. Tudnál segíteni?