ʏᴏᴏɴᴍɪɴ | ᴀᴢ ᴀʙʀᴀɴᴅ

| part 0 | yg

2015, Daeugu

— Tisztában van vele hol van? — tette fel a kérdést Dr. Lee, az egyetlen ember, aki kezelni tudta valamilyen formában Min Yoongit.

— Ja, tisztában vagyok vele — válaszolta a páciens, de mégsem látszott túl rendezettnek. Az arckifejezése pedig csak az unalmat közvetítette a külvilág felé. Hiszen más érzelmei nem is nagyon voltak. Unta az embereket, és unta az életet.

— Akkor miért viselkedik így, Yoongi? — igazította meg a szemüvegét Dr. Lee — árulja el nekem — ezek után próbálta figyelmen kívül hagyni mennyire neveletlen is a vele szemben ülő fiú, kinek a lábai immáron az asztal tetején voltak.

— Miért? hogy kéne viselkednem maga szerint?

— Erre a kérdésre van megfelelő válasz? — vonja fel a szemöldökét az orvos, mire Yoongi nevetni kezd, és végre normálisan, a földre helyezi a lábait.

— Mondja csak, miért is kellene magával beszélnem, őszintén? — a tinédzser fiú szinte undorodva ejtette ki az utolsó szavakat.

— Nem kötelező, de én örülnék neki, ha jóban lennénk.

— Tehát legyek őszinte? — teszi fel a nevetséges kérdést a fiatalabb, mire Dr. Lee lelkesen bólintott.

Min Yoongi elgondolkozott egy ideig, de csak a hatás kedvéért, hogy minél jobban elhitesse az orvossal, ő tényleg próbálkozik. Egy idő után csak vállat vont, és szívét lelkét beletéve a mondatba, kimondta az őszintét.

— Maga egy szar orvos.