| még az előző rész előzményei, vagyis hogyan talált vissza Jiminhez Taehyung |
jungkook 2019, Busan
Nem akartam megmondani a többieknek, pontosabban Yoonginak, de tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy kit keresek. Taehyung. Ízlelgettem a nevét szégyentelenül. És ha tehettem volna egyfolytában csak mondogatnám, hátha akkor hamarabb előkerül.
Nem mintha nehéz lenne itt bárkit is megtalálnom, hiszen mondhatni évek óta ezt csinálom. Mások elveszett dolgait megyek begyűjteni, vagy olykor elpusztítani. Most éppen Jimin dolgát keresem, annyi különbséggel, hogy muszáj megtalálnom a gazdag gyereket, különben Yoongi hyung nagyon dühös lesz. A hangszerbolt volt az első hely, ahol kerestem, de az eladó azt sem tudta miről beszélek, lesokkolta a dolog, hogy ki akarták rabolni egy pár nappal ezelőtt.
— Köszönöm a semmit.
Mentem ki, majd egy hangos csattanással csuktam be az ajtót. Valahol itt kell lennie, nem mehetett vissza, ugyanis Jimint kell keresnie. Nagyon jóban lehetnek, a pink srác teljesen kiakadt, amint rájött hogy Taehyung nincs mellette. Nem léphetett le csak úgy. Elmentem az épület mögé, körbejártam az egészet, de nem láttam senkit kitűnni a tömegből.
— Ez a gyerek tiszta idióta — hallottam meg valaki gúnyos nevetését. Felkaptam a fejemet és két idősebb férfira néztem, akik az egyik mellékutcából kanyarodtak ki, bankjegyeket lengetve a karjukban. Vagy kiraboltak valamit, vagy kiraboltak valakit. Más lehetőség nincs, itt ha valakinek pénze van, az vagy bűnöző, vagy.. hát nem igazán van más lehetőség.
— Tiszta hülye, osztogatja a saját pénzét — oké, ezek biztos, hogy Taehyungról beszélnek, és éppen a srác pénzének örülnek, amit valamilyen oknál fogva az idióta nekik adott.
Csendesen mentem feléjük, nem kell, hogy azonnal megtudják mire készülök, viszont az a pénz a gazdag gyereké, úgyhogy egyszer az életben kedves leszek, és visszajutatom a lopott dolgot a tulajdonosához. A két férfi olyan 180 cm körül lehetett, míg én pont nem ütöttem meg ezt a magasságot. Viszont mivel körülbelül ugyanolyan fizikumban voltunk, így rögtön tudtam, hogy vagy egyszerre intézem el őket, vagy ők fognak engem.
— Miért nem vettük le a felsőjét is? — nevet fel az egyik, mire kidülledt szemekkel hallgatom még egy kicsit a két barom beszélgetését.
— Menjünk vissza? Nem volt rossz bőr.
— Kifejezetten nem volt rossz — összenevetnek, én pedig muszáj vagyok fennakadni ezen a szánalmas beszélgetésen. Annyi féle lehetőség lepergett már a szemem előtt, de nehéz a választás, hogy mit tegyek velük. Az biztos, hogy jól fogok szórakozni mindkettővel.
— Biztosan hozzá szeretnél nyúlni ahhoz, ami az enyém? — tettem fel a kérdést, és még egy gúnyos mosolyt is villantottam rájuk, majd a pár másodperces döbbenetüket kihasználva léptem közelebb, és a két férfi fejét megragadva teljes erőből egymáshoz ütöttem őket. Fájdalmas hangot adott ki mindkettő, én pedig még pár rúgást intézve rájuk, elvettem a pénzt, és sietősen elindultam az utcába ahol nagy valószínűséggel Taehyung van.
Nem volt nehéz megtalálni, ugyanis virított, ahogy vártam is tőle. Azért a Guccit magán hagyta, mit is vár az ember egy ilyen sráctól. Ami viszont a legnagyobb meglepetés volt, az a körülbelül 30 ember, akik rendezett sorban álltak, és úgy tűnt, hogy Taehyungra várnak. Miért állnak sorban?
Inkább a fiú állapotát mértem fel - nem is gondolva arra, mit csinál éppen - és nem láttam rajta különösebb sérülést, talán pár karcolás, de ebből a távolságból nem látom őt rendesen. Majd közelebbről megnézem.
— Nézzétek az Jungkook! — suttogta valaki, mintha elég hülye lennék ahhoz, hogy nem hallom meg. Megforgattam a szemem, és mivel rohadtul kiváncsi voltam már, a sor elejére álltam be, és kíváncsian tekintettem Taehyungra, várva arra, hogy felismerje, nem játszadozni jöttem.
— Én voltam itt hamarabb! — akadt ki a mögöttem álló, mire idegesen fordultam hátra, elegem van már ebből az egészből, szeretnék visszamenni a lakásunkra és csak üldögélni, nem ezzel a sok idiótával törődni. Néha szórakoztatnak, de amikor nem tudják eldönteni, hogy kivel is állnak szemben az nagyon zavaró.
— Eltakarodhat mindenki, vagy idehívom Yoongit, és majd segítünk elmenni! — kiáltottam fel, hogy még a sorban álló utolsó ember is tökéletesen hallja a szavaimat. Természetesen ezek után mindenki egymást lökdösve távozott, és végre tudtam figyelni az előttem lévő fiúra, aki nem tűnt túlságosan döbbentnek.
— Szia! — mosolyodott el, mire én lepődtem meg helyette.
— Szia? — kérdeztem, vagy mondtam, már nem tudom eldönteni.
— Hogyhogy téged küldtek értem? — jött közelebb, és szinte az arcomba állt. Személyes tér ezek szerint nála nem létezik.
— Örülj neki, hogy jöttem! — válaszoltam dühösen, majd megragadtam a csuklóját, hogy haladjunk végre.
— Ez fáj! — a hangjából kihallatszott, hogy egy kicsit tényleg erősen szorítottam, így elengedtem inkább, és csak lóbáltam magam mellett a kezem. — nem mondtam, hogy el kell engedned amúgy.
— Azt mondtad fáj, most döntsd már el mit akarsz! És közben haladj, mert soha nem érünk oda a többiekhez.
— Tudtam, hogy Jimin értem fog küldeni valakit, de nem gondoltam pont rád — kezdett el beszélni, én pedig csak mentem mellette úgy igazán fel sem fogva a szavait. Akkor figyeltem fel rá először, amikor szép lassan a tenyerembe csúsztatta a kezét. Megtorpantam.
— Te mit művelsz? — kérdeztem tőle, és nekem ez a srác már most sok volt.
— Megfogtam a kezed. Tudod attól, hogy nem látszik rajtam, még igenis félek itt — hajtotta le a fejét, nekem pedig nyelnem kellett egy nagyot, mert egyre jobban kezdem elveszíteni a kontrollt felettünk. Miért hagyom neki, hogy fogja a kezem? — amúgy Kookie mond csa-
— KOOKIE? Kezdjük azzal, hogy mi ez a becenév? Másodjára meg honnan tudod a nevem?
— Hé, miért ne tudnám? Híres vagy ezen a környéken, sokat meséltek rólad ezek az emberek, amíg itt vártam a csodára — kuncogott fel.
— Miért adtál pénzt nekik? — kérdeztem meg komolyan, mert nagyon érdekelt mi vitte rá erre. Esetleg megzsarolták?
— Mert azt mondták szükségük van rá, mert rossz az életük. És jó volt látni, hogy örülnek annak, ami nekem eddig természetes volt — vont vállat, mintha ez semmiség lenne.
Itt kezdtem megérteni, hogy Yoongi mire célozhatott Jiminnel kapcsolatban. Néha tényleg jó normálisnak érezni magadat, és a másikból áradó tisztaságot saját magadon is tapasztalni. Lenéztem a kezünkre, és nem tudtam felfogni, hogyan érhetett hozzá egy ilyen emberhez mint én.
———————
Meg lett az 1K csillagocska a történetre, köszönöm drágák ;-;
- Következő rész már újra Yoongi v Jimin szemszög lesz 💓
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
