— Üdv Dr. Lee, képzelje eljöttem újra, hát nem meglepő? — jelentette be Min Yoongi, amint beért az orvosához.
— Tudtam, hogy jó hatást fogok magánál elérni — kapta a választ a fiatalabb, mire csak felvonta a szemöldökét. Leülni nem volt hajlandó.
— Azért jöttem, hogy egy szívességet kérjek — Dr. Lee erre a szívére tette a kezét, majd próbálta eljátszani hatalmas megdöbbenését, egy túlságosan is drámai módon. Yoongi ki nem állhatta a színészkedést. — mit van úgy oda?
— Elnézést kérek, de nem gondoltam volna, hogy valaha segítséget fog kérni tőlem, ráadásul önszántából jött el — az orvos megigazította az előnytelen szemüveget, amit viselt, majd reménykedve várta Yoongi szavait.
— Új életet akarok kezdeni, nincs szükségem Daeugura. El akarok menni, ehhez viszont a maga engedélye kell.
A páciens szavai könyörtelenül csengtek és őszintén. Egy ideig lebegtek, majd végérvényesen Dr. Lee gondolatai közé furakodtak.
— Nem értem — mondja az orvos, Yoongi pedig idegesen sóhajt fel — miért nem jó itt?
— Maga biztos, hogy pszichológus ember? — akad ki az érintett, majd ropogtatni kezdi ujjait, a benne rejlő feszültség végett. — nem akarok itt maradni, mert csak rossz dolgok történtek velem! Újra akarom kezdeni.
— Nem gondolom ezt jó ötletnek.
— Fogja be inkább — temeti a tenyereibe az arcát Yoongi, hogy próbálja leplezni - a szerinte gyengeségét mutató - könnyeit — tudta, hogy maga még mindig az ország legszarabb orvosa?
————————
Húha, drágaságaim, ne haragudjatok, hogy ilyen rövid részt hoztam :( következőnek rám rendes részt hozok ígérem'
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
