Az új szomszéd

Tizenhatodik fejezet:

*Elizabeth szemszöge*

Valahol mélyen, legbelül már régebb óta tudom, hogy szeretem őt. Sosem volt még senkim és nem értettem milyen is a szerelem, mostanáig. Csodás az érzés, amit ő vált ki belőlem. Imádom minden hibájával együtt. Kicsit meglepődtem, hogy milyen élete volt, mielőtt megismertem, de valahol sejtettem is, hogy lehettek zűrös ügyei. Lehet, hogy utálnom kéne azért, amiket azokkal a lányokkal tett, de nem tudom, hiába is próbálnám. Ez a fiú a mindenem. Annyira szeretem az egész valóját. Kicsit féltem kimondani a bűvös szót, de tudnia kellett. És amikor ő is kimondta, tudtam, hogy nincs visszaút, visszafordíthatatlanul beleszerettem.

-Fázol? -Kérdezi, mikor észreveszi, hogy a karomat dörzsölgetem.

-Egy kicsit. -Válaszomat kimondom, és ő már bújik is ki a szürke belebújós pulcsijából, ami alatt felcsúszik fehér pólója is, és láthatom egy pillanatra szexi hasát. Gyorsan átnyújtja a pulóvert és én fel is veszem. Úgy szeretem, mikor ilyen világos felső van rajta.
Ő csak néz rám, majd megszólal.

-Nagyon jól áll rajtad. -Mosolyog egyet és közelebb bújik hozzám. Egyik kezével átkarol és magához ölel, míg másik kezével a kezemet fogja. Nyomok arcára egy puszit, mire még jobban elmosolyodik.
Hosszas ideig mindketten a várost nezzük. Nem zavar a csend, épp ellenkezőleg. Mellette a csendesség is jó.

Még mesélt egy kicsit a lánytesójáról meg a családjáról, majd körülbelül éjfél előtt egy órával elindulunk a kocsihoz. Feláll a padról, megfogja a kezem. Én is felállok és így vezet az autóhoz.
A kocsihoz érünk és megfordulva, háttal a kocsi oldalának dől, és megfogja mindkét kezem.
Szorosan magához húz. Egyik kezével fülem mögé simít egy kósza tincset, és egészen közel hajol hozzám.

-Mit szólnál egy kis kocsis kalandhoz? -Leheli a szavakat fülembe. Végigfut a gondolattól a hideg testemen. Nem látom az arcát, de biztos piszkos gondolatok miatt mosolyoghat. -Ne aggódj. Nem fognak meglátni ebben a sötétben, amúgy se jár ide senki ilyenkor. -Nedves csókokkal hinti először arcomat, majd áttér a nyakamra. Becsukom eközben a szemem és elképzelem a jelenetet. Nem bírom tovább, kinyitom a hátsó ajtót és befekszek az ülésekre. Ő elém mászik és becsukja az ajtót.
Fölém mászik és kezén támaszkodik. Lehajol és fentről lefelé haladva csókolni kezd. A számmal kezdi, majd leér lassan a nadrágom gombjáig. Kigombolja, lehúzza érzékien a cipzárt és leveszi rólam a darabot. Végigsimít a bugyin keresztül rajtam és beleharap alsó ajkába. Imádom, hogy ennyire izgató ez a kis jelenete. Végig rá nézek, hogy-hogy okoskodja le rólam a ruhaneműt alulról. Lehajol és elhelyezkedik előttem. Nyalni kezdi az érzékeny pontom. Sóhajtozni kezdek az érzéstől. Már nagyon nedves vagyok..ott lent, mikor egy pillanatra felnéz és én is ráfigyelek, értetlenül.

-Még nem csináltam mást, de te mar mindjárt a csúcson vagy, ezt nem tudom megszokni. Ilyen erős érzést váltok ki belőled? -Kiszáradt ajkaimon nem jönnek ki szavak, ezért csak bólogatok. Mosolyogva megrázza a fejét és újra lehajol. Folytatja munkásságát és nem kell sok hozzá, hogy elmenjek.

-Imádlak. -Mondja őszinte hangon rám nézve, miközben magamhoz térek. Gyorsan felhúzom a ruhadarabokat. Felülök és hosszasan megcsókolom. Nyakába kapaszkodom és lerántom magammal az ülésre. Nyelvünk táncot jár, és belemosolygok csókjainkba két levegővétel között.
Mikor abbahagyjuk, kiszállunk és átülünk előre.
Út közben jobb kezét a combomra helyezi, míg másik a kormányt melegíti.

-Nem azt mondtad, hogy lassítani akarsz? -Kérdezi egy idő után.

-Te is ezt mondtad, nem emlékszel? -Kérdezem vissza kuncogva.

-Ez igaz. -Nevet fel ő is. -De melletted nem bírok magammal. -Pillant rám perverzen. Én csak mosolygok egyet, és megrázom a fejem hozzá egy kicsit.

Az út további részében a sötét tájat nézem.

Megérkezünk. Kiszállunk az autóból és mielőtt elköszönhetnék, ő szólal meg előbb.

-Holnapra mi a terved? -Kívancsiskodik zsebre tett kézzel.

-Ideje lenne tanulnom, mert három nap múlva vége a tavaszi szünetnek. Tényleg, te hova fogsz járni suliba?

-Amelyikbe te is, szerelmem. Csak nyilván egy évfolyammal feletted. Átjöhetek holnap délben? Délután meg majd tudsz tanulni, vagy ha szeretnéd, segítek is neked benne. -Szeretem, ha becézget.

-Rendben. -Ideje hivatalosan is bemutatnom a szüleimnek. -Örülök, hogy egy suliba leszünk.

-Van egy kis dolgom délután, úgyhogy nem tudok sokáig maradni. Nem baj? -Mondja, miközben a telefonja képernyőjére fókuszál. Ez érdekes. Remélem nem az, amire gondolok.

-És akkor mi ez most köztünk? -Kérdezem félve a választól.

-Lennél a barátnőm most már hivatalosan is? -Közelebb tesz egy lépést és szemem fürkészi reménykedve.

-Igen, persze. -Megnyugszik, és nyom egy csókot a számra.

-Most mennem kell, holnap találkozunk. Jó éjt, kicsim. -Búcsúzik el gyorsan homlokomra nyomva egy puszit. Meg sem várva a válaszomat a kocsiba ül és elhajt, de nem az udvarukba.
Mi volt ez az egész?