Az új szomszéd

Harmincötödik fejezet:

*Elizabeth szemszöge*

Gyorsan magam köré tekerek egy törülközőt, majd fogadom anya hívását és leülök közben a kád szélére.

-Szia, anya! -Köszönök kedvesen.

-Szia, kicsim! Hogy vagy? Milyen a hely? Minden rendben? -Bombáz meg egyből kérdésekkel.

-Először is örülök, hogy ennyire laza vagy. -Nevetek fel, amin ő is felkuncog kicsit. -Másodszor pedig a hely csodaszép. Majd küldök képeket. A repülőutat imádtam. Fürödtem a tengerbe, most pedig épp készülődöm, mert megyünk vacsorát venni majd Lucaval.

-De ugye nem együtt öltöznek? -Kérdezi apa a háttérben. Megforgatom a szemeim. Anya sem tehet másképp szerintem, majd folytatja.

-Örülök, hogy ennyire jól érzed magad. Csinálj jó sok képet, és akkor most pedig jó vásárlást nektek. Nagyon vigyázz magadra, kincsem. Szeretünk. -Mondja boldogan a vonal másik végén.

-Rendben. Vigyázok. Én is szeretlek titeket. Jó éjt. -Azzal ki is nyomom a hívást
Ez is letudva mára.

Felkapom a fekete farmerom, meg egy szürke pulcsim. Hajamat lófarokba kötöm. Belebújok fehér cipőmbe.

Kisétálok, át a szobába, ahol Luca már vár. Annyira helyes a fehér pólójában. Néha elnézegetem magamnak a tetoválását is és eszembe jut, amit a húgáról mesélt. Annyira büszke vagyok rá, amiért ennyire kitartó és ezek után is boldog tud lenni. Elgondolkodtam, hogy vajon nem-e akar többet csináltatni. Jól állna neki, ha mondjuk a karjai ki lennének tetováltatva.

Felnéz, és egyből rám szegezi pillantását.

-Mehetünk? -Kérdezi felállva az ágyról.

-Igen. -Bezárjuk az ajtót kulcsra és már sétálunk is a bolthoz.

-Miért hívott anyud? És miért nézegetted magad annyira a tükörben? - A második kérdést incselkedve teszi fel közelebb hajolva hozzám, miközben ujjaink összefonódtak. Nyelek egyet és úgy válaszolok, de mintha a tükörrel kapcsolatos kérdését meg sem hallottam volna az előbb.

-Megbeszéltem velük, hogy minden este beszélünk egy keveset, így nem féltenek..annyira. -Bólint.

-Naaa, és mi van azzal a kis jeleneteddel a tükörnél? -Nyújtja meg az a betűt a kérdése elején. Érzem, ahogy elpirulok kicsit.

-Semmi különös. Gyere, itt a bolt. -Inkább váltok gyorsan témát, és szerencsémre meg is érkeztünk. Szóval ez most jól jött ki.

Összeszedtük a vacsorához, és másnapra is a szükséges dolgokat. Visszaértünk a szállásra a szatyrokkal és lepakoltunk. Átöltöztem a pizsamámba és megnéztem a telefonom alkalmazásait.

Most épp a konyhába tartok. Luca tüsténkedik a pultnál. Mikor meglát, csak annyit mond.

-Ülj ki az erkélyre!  -Mutat rá, majd tovább dolgozik. Megteszem, amit mond és leülök az egyik székre. Az asztal közepén gyertya lángja világít. Most kezd lemenni a nap.
Éppen gyönyörködöm a tájban és hallgatom a víz halk hullámzását, amikor Luca hirtelen kijön hozzám két tányérral. Visszamegy, és most két bögrét tesz le az asztalra. A bögrében tea van, a tányérokon pedig sült csirke rizzsel és salátával. Nyami.

-Akkor jó étvágyat, szerelmem. -Nyom egy puszit számra.

-Jó étvágyat. -Kimondom és enni kezdünk a naplementében.