Az új szomszéd

Harmincegyedik fejezet:

*Elizabeth szemszöge*

-Miről akarsz beszélni? Baj van? -Kérdezem aggódó arckifejezéssel.

-Gyere, ülj le mellém. -Leül az ágy szélére és megveregeti maga mellett a helyet. Miért húzza ennyire a dolgot, ahelyett, hogy kibökné végre, hogy miről is van szó?

-Elárulod végre, hogy mi folyik itt? -Bólint, mosolyogva?

-Sosem szerettem még így senkit, mint ahogyan téged. Ezért is szeretnék nagyon sok időt és kalandot átélni veled. Beszéltem lent apuddal. Megemlítettem neki egy utat Horvátországba, és beleegyezett. Már csak azt szeretném megkérdezni, hogy...Lenne-e kedved átélni egy felejthetetlen utazást velem a jövő héten? -Hevesen bólogatni kezdek, könnyekkel küszködve.
Hogy lehet ennyire romantikus az én Lucam?

Közel hajol és megcsókol, amibe én bele is mosolygok. Átkarolom a nyakát, ő pedig csípőmnél pihenteti kezeit. Hevesebben kezdünk el csókolózni. Beleülök az ölébe és úgy folytatjuk tovább. Nyelve bejutást kér, amit meg is adok neki. Lejjebb csúsztatja kezeit, belemarkol a fenekembe, mire felnyögök halkan. Így folytatjuk még vagy tíz percen keresztül.

A délutánunk már csak azzal megy el, hogy az útról beszélgetünk. Nagyon várom, hogy láthassam az Adriai-tengert. Sok helyen jártam kiskoromban, de külföldön nem nagyon, főleg nem repülővel. És a tény, hogy mindezt Lucaval élhetem át. Hihetetlen. A szüleimnek is adtam egy hatalmas szeretettel teli ölelést, amiért elengednek és bíznak bennem, na meg persze Lucaban is. Nem mondják, de tudom, hogy kedvelik. Igaz, néha úgy látszik, hogy nem érdekli semmi, hogy csak magával törődik meg a bulizással, de én ismerem. Ő az én hősöm. Megmutatta, mi is az a szerelem.

Késő este ment haza, mert anyáék azzal érveltek, hogy eleget leszünk együtt az utóbbi pár napban. Így hát egyetértettünk velük.

~Vasárnap este~

Mindent bepakoltam..Remélem. izgatott vagyok a holnapi nap miatt. Lucaval megbeszéltük, hogy hajnali kettőkor jön értem a kocsijával.
Ma viszonylag hamar kell lefeküdnöm, hogy fel tudjak kelni. Állítottam ébresztőt, vettem több energiaitalt is.
Most megyek le vacsorázni.

Eljött a búcsúzkodás ideje, mert hajnalban már nem találkozom velük.

-Mindent összepakoltál? -Kérdezi anya mosolyt erőltetve arcára.

-Ne aggódj anya, minden rendben lesz. Nem kell féltened. Minden este írok majd, vagy skypeolunk. Oké? -Mosolygok rá, majd hosszasan megölelem.

-Vigyázz magadra, kincsem. -Szól rám apa kicsit szomorkásan, majd őt is megölelem.

-Hozz valami ajándékot. Vigyázz magadra, és siess haza. -Búcsúzik Kathy is. Nyomok ölelés közben egy puszit hajára.

-Ígérem, szerzek valami jót, rendben? -Bólogatni kezd boldogan, miután elhúzódunk egymástól.

-Jaj, anya. Nehogy sírni merj! -Nevetek fel és megint karjaimba fonom.

-Nem is sírok. Örülök, hogy boldog vagy. Ez minden. -Arcomra ad egy puszit.

-Na, jól van, hagyjuk aludni. Ki kell pihennie magát a nagy utazás előtt. -Mosolyog egyet apa is.
Még egyszer mindenki átkarol, majd elindulunk aludni.