Az új szomszéd

Harminckettedik fejezet:

Csörög az ébresztő. Kicsit kómásan, de boldogan és izgatottan kezdek el készülni.
Szépen megágyazok, a redőnyt félig húzom fel.
Hajamat laza lófarokba fogom. Szempillaspirált, szájfényt és kis alapozót kenek fel magamra.
Felveszem az előre kikészített ruhámat, ami fehér nadrágból és topánból áll, meg egy rövidebb kék ingből, amit a nadrágba tűrtem. Mivel még sötét van, biztosan hűvös is, ezért a fekete bőrdzsekimet is magamra kapom. Befújom magam az egyik kedvenc parfümömmel. Magamhoz kapom a fekete táskámat, amibe a fontosabb kellékeim vannak téve, majd fogom a piros bőröndöt, és elindulok lefelé. El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik, velem.

Bezárom kulccsal a bejárati ajtót, majd mikor megfordulok, Luca már ott vár a kocsi mellett egy cigivel a szájában. Egy térd felé érő fekete farmernadrágot és egy világoskék pólót visel. Feje tetején napszemüvege pihen.

-Szia, hercegnőm. -Köszönt egy csókkal. Eldobja az elszívott cigit, majd átveszi tőlem a bőröndöm és berakja a csomagtartóba, az övéhez. -Készen állsz? -Kérdezi miközben kezeim fogja. Bólintok boldogan, mire ő is elmosolyodik. -Akkor induljunk. -Elengedi kezem, megnyitja a kocsi ajtaját, hogy beszálljak, majd átsétál az ő oldalára. Beül a volán mögé.
Bekötjük magunkat, beindítja a fekete BMW-t.

Egy idő után bekapcsolja a rádiót, és így utazunk tovább.

-Ha éhes vagy, van a hátsó ülésen kaja. -Mutat hátra, miközben az utat figyeli.

-Rendben. -Kis idő után hozzáteszem. -Annyira izgatott vagyok már. -Nevetek fel. Oldalra nézve, látom, hogy Luca is mókásnak találja.

Megérkezünk egy óra elteltével a repülőtérhez közeli parkolóba, ahol leadjuk az autót. Luca kétszer is elmondja, hogy vigyázzanak rá.
Tipikus fiú.

-Mi az? -Kérdezi, mikor elém ér.

-Semmi. -Megforgatom szemeim mosolyogva.

Egy kisbusz visz ki minket innen a reptérre. Elég gyorsan odaérünk. Út közben láttam, miközben közeledtünk pár utasszállító gépet. Mi Wizz-errel fogunk utazni.
Sikeresen becsekkolunk. Megtörténik az ellenőrzés. Leadjuk a bőröndöket. Még marad fél óránk a kapunyitásig, ezért megreggelizünk. Bemondják, hogy lehet menni a géphez, mert hamarosan megnyitják a kapukat, ezért megyünk is tovább.
Hosszú sor áll előttünk.

-Ez hosszú lesz. Alig várom, hogy pihenjek kicsit a gépen. -Mondja halkan Luca.

-Én el leszek foglalva a kilátással. -Megmosolyogtatom. Ad egy puszit arcomra.
Kinyitják a kaput.

Kezünket összekulcsolva megyünk ki a repülőhöz. Mikor végre sikerül felkerülnünk rá, megkeressük a helyünket.

-Hova kell ülnünk? -Kérdezi a hátam mögül Luca.

-Elölről a nyolcadik sor jobb oldalt. -Nézem közben a kezemben tartott papírt és a számozásokat a székeken.

Mikor megtaláljuk én ülök az ablakhoz, hogy tudjak majd bámészkodni.
Miközben gurulunk a kifutóra, a stewardessek elmondják, hogy mire figyeljünk, ha baj történne. Luca hallgatja őket, míg én a pályára szegezem tekintetem.
Arra figyelek fel, hogy Luca segít bekötni az övem, amin csak mosolygok.
Egyre csak gyorsulni kezdünk. Végig nézem az ülésbe tapadva, hogyan lesznek egyre kisebbek a házak. Luca pedig élvezi ezt.

-Na, hogy tetszik? -Kérdezi kedvesen.

-Annyira köszönöm, ezt az egészet. -Megfogja az arcom, majd megcsókol.

-Rád dőlhetek pihenni? Hosszú lesz az út. -Igaza van, mivel 3 órát fogunk így utazni és szegény nem hiszem, hogy sokat aludt volna.

-Persze. -Vállamra hajtja fejét. Jobb kezemmel cirógatom arcát. Nem kell sok, hogy álomba merüljön.

Még mindig a felhőket bámulom a magasból, mikor egy pillanatra megnézem Lucat, aki úgy alszik, mint egy kisbaba. Annyira édes ilyenkor.

Épp most nyitom ki szemeim. Valószínűleg én sem bírtam már a kiképzést. Mellettem Luca szendvicset eszik. Mondani akarna valamit, de ekkor az egyik légi utaskísérő nő megkér mindenkit, hogy kapcsoljuk be az öveinket újra, mert megkezdik a leszállást.

Sikeresen landoltunk. Hamar megtaláltuk a bőröndjeinket.
Luca most jön vissza hozzám, mert elment arrébb telefonálni, hogy halljon is valamit.

-Azt mondta a sofőr, hogy a reptér előtt vár. -Magamhoz veszem a táskám és a bőröndöm, Luca pedig a sajátját. Elindulunk kifelé, ahol a taxi áll.
Beszállunk, és már gurulunk is Makarskára.