Az új szomszéd

Tizenötödik fejezet:

*Lucas szemszöge*

Az út elég gyorsan telik emellett a gyönyörű lány mellett. Volt már pár kalandom, de ez érzem, hogy más. Ha nem láthatom, egyből azon kapom magam, hogy hiányzik. Amikor pedig vele vagyok, elfog egy furcsa érzés. Nem éreztem még ennyire erős vonzalmat egy lány iránt sem. Imádom a mosolyát, a nevetését, és ahogy csókkal inti ajkaimat. Mikor először megpillantottam az ablakban még nem tudtam mi lesz belőle, aztán mikor átjött és jobban szemügyre vehettem, láttam, hogy nagyon csinos. Már majdnem elment, de nem hagyhattam. Meg akartam ismerni. Amikor elmentünk a parkba és mesélt magáról egy kicsit és a kedvenc helyéről, én csak hallgattam csodásan csengő hangját. Miután hazamentem egész este forgolódtam. Arra lettem figyelmes, hogy rá gondolok, a szavaira, amiket csodás ajkaiból ejtett ki. Vettem a bátorságot és elvittem a helyre, ahová annyira vágyott. Jól tettem. Csillogott a szeme a boldogságtól. Bevallom, direkt vettem rá, hogy jöjjön be, szégyenlősen rávette magát, de szerintem élvezte, ahogy néztem a vízbe az elém tárulkozó látványt. Ha nem jött volna be, lehet, hogy bánta volna, sőt.
Még nem mondtam el neki, de éltem itt már korábban, így ismerek pár jó helyet. A clubban is ezért voltam. Tudtam, hogy szülinapja volt, de e helyett én hülye, inkább a régi haverjaimmal mentem inni. Anyámék, mikor tizenöt évesen belekeveredtem ebbe a rosszabb társaságba, és volt, hogy részegen mentem haza, cigiztem, azt látták a legjobb megoldásnak, ha elköltözünk. Persze egy, két évig még ott is ugyan ezeket csináltam, miután találtam hasonló barátokat. Ekkor feküdtem le először lánnyal, persze ez nem fogható ahhoz, amit most érzek Beth közelében. Ahhoz a csajhoz nem kötött semmilyen érzelem, csak egy buliban rám mászott, és én meg éltem a lehetőséggel. Részeg voltam akkor is, és nem nagyon emlékszem rá, még a nevét sem tudom. Rossz tanuló voltam, a szüleim segítettek, hogy ne bukjak meg. Tizenhat éves koromban még mindig még mindig sokat próbálkoztam csajozással. Persze nem sok kellett hozzá, hogy megunjam ezt az egészet. Otthagytam a társaságot is, és csak magamra számíthattam, mivel a szüleim reménytelennek tartottak. Tizenhét éves koromba elhatároztam, hogy véget vetek a szánalmas életemnek és talpra állok. Magamra varrattam a tesómra emlékeztető tetoválást. Elkezdtem ismerkedni egy lánnyal a suliban. Felajánlotta, hogy segít a tanulásban. Volt, hogy lefeküdtem vele. Nem állt szándékomban, de annyira rendes és ártatlan volt. Nem voltam és nem vagyok büszke magamra. De, azóta jobb ember lettem. Sikerült ennek a lánynak a segítségével összekaparni magam, és lettek hármasaim is. Néha még cigizek és iszok, de ez buli szokás maradt inkább. Mikor tizennyolc éves lettem, és kijöttem ebből az úgy nevezett életmódból, visszaköltöztünk ide, csak pár utcányival arrébb. És itt ismertem meg ezt az életvidám, csicsergős gyönyörűséget. Sok hibát elkövettem már életem során, de ezt nem akarom elszúrni. Most érzem azt, hogy kezdek élni. Mellette nyugodt és boldog vagyok.
Még mindig sok mindent szeretnék megtudni róla, ezért is hívtam el randizni.

A kocsiban ülve az utat nézem, de néha rá is vetek néhány pillantást. Letekerte az ablakot és miközben a mellettünk lévő tájat nézi, belekap a szél világosbarna, hosszú hajába. Párszor ő is rám néz és egymásra mosolygunk.

Körülbelül fél óra után megérkezünk.
Régen feljártam ide. Csak kiültem az egyik kihelyezett padra és néztem a város fényeit. Van itt egy kisebb parkoló. Mellett füves terület található, ahol pár pad sorakozik. Belátni a magasból az egész részt. Így este még szebb a világításokkal. Ide mindig egyedül jöttem, persze akkor még csak sétálva, mert tizennégy vagy tizenöt éves voltam. A húgomra gondoltam. Nagyon fájt az elvesztése, és ez a hely kicsit megnyugtatott, mert úgy gondoltam, hogy ilyen magasból még közelebb lehetek hozzá. Talán a fájdalom miatt is lettem olyan gyerek, amilyen.

Leparkolok az autóval és leállítom a motort, majd Elizabethre pillantok.

-Megjöttünk. -Mikor ezt kimondom, egyből körbenéz a kocsi üvegén keresztül.

-Mi ez a hely? -Érdeklődik kedvesen.

Valasz helyett elmosolyodom és kiszállok a járműből. Odasétálok a régi megszokott padhoz es leülök rá. Varom, hogy megérezzem Beth jelenlétét, és szerencsére nem kell sokat várnom, mert mikor oldalra nézek, már mellettem ül, és maga elé bámul szép szemeivel.

-Most már elárulod, hogy miért ide hoztál? -Úgy szeretem ezt a kívancsi lányt. Igen, bizony, így van. Azt hiszem beleszerettem Elizabeth Jonesba.

Az elém tárulkozó tájat nézem, és úgy válaszolok.

-Igen..Sok mindent nem tudsz még rólam, köztük azt sem, hogy én már éltem itt korábban. -Ránézek, hogy lássam reakcióját. Meglepett arcot vág. Valahogy így képzeltem el a reagálását erre. -Szóval a húgom halála után fedeztem fel ezt a helyet és állandóan ide jártam, ha szomorú voltam és magányra vágytam. Egyedül jártam ide, mostanáig. -Nézek mélyen a szemébe és gondolatait fürkészem.

-Mesélj még. -Kérlel és megfogja a kezem. Imádom ezt a kis puha kezet fogni. Annyira jól illik az enyémhez. Ez a lány egészíti ki a hiányzó darabokat az életemben.

Bólintok és folytatom.

-A kistesóm halála után rossz társaságba keveredtem és rossz dolgokat csináltam. Lányokat használtam ki, ittam, cigiztem. Nem vagyok rá büszke. -Lenézek magam elé és kicsit megrázom a fejem.

-Hé, nézz rám, kérlek. -Elveszi kezét a kezemről és most mindkettőt az arcomra helyezi, felemeli és simogatja hüvelykujjaival. Én nem tudom, mit mondhatnék erre.

-Már nem vagyok ugyan az-az ember, aki akkor voltam, amikor elköltöztünk. Jobb emberré váltam.. -Kis idő után hozzáteszem félve. -Melletted. Tudom, hogy nem régóta isme.. -Csókjával hallgattat el.
Úgy szeretem, ahogy puha ajkai az enyémmel találkoznak. Mintha minden értelmet nyerne mellette.
Mikor elhúzódunk egymástól, folytatom.

-Nagyon féltem, amikor kicsit részegen hozzád nyúltam. Nem akartam megint az a srác lenni, aki kihasználja a lányokat, főleg ha az a lány, te vagy. És mivel még nem volt részed jó pár dologban, szeretnék minden pillanatot megélni, és nem sietni. Nálad nem szeretnék semmit elszúrni.  -Minden szavamat figyelmesen hallgatja, és közben végig rám néz.

Kicsordul egy könnycsepp csillogó szeméből. Gyorsan odanyúlok, hogy letöröljem. Kezem után nyúl, mikor már az arcára teszem, és megsimogatja hüvelykujjával. Nagyon remélem, hogy nem én mondtam valami rosszat.

-Luca.. -Nyel egy nagyot és úgy folytatja. -Én..Szeretlek.

Szavai zene füleimnek. Gyorsabban kezd verni a szívem.

-Én is szeretlek, Elizabeth.