Az új szomszéd

Tizenharmadik fejezet:

Mikor hazaérek halkan zárom be magam után az ajtót. Próbálok sietősen, mihamarabb felmenni a szobámba, mielőtt még valaki meglátna es kikérdezne az esti hollétemről.
Szerencsére sikerül úgy feljutnom, hogy nem találkozom össze közben senkivel a házban.
Ledobom magamról a cipőt az ajtó mellé, odasétálok az ágyhoz és lehuppanok rá.
El sem hiszem, hogy ma este randizni fogok. Luca nem tűnik olyan fajta srácnak, aki csak úgy randizni viszi a lányokat. Inkább csak ilyen egyéjszakás kalandokat tudnék elképzelni róla.
Az én fejemben is megfordult, hogy csak egy jó kaland vagyok neki, de ezt nem akarom elhinni. Tudom, hogy azt mondta nem annak tart es nem áll szándékában dobálózni velem, de az esély megvan rá, és ez megijeszt.

Gondolataimból a telefon csipogása ébreszt fel. Két nem fogadott hívás, az egyik Emtől, a másik Samtől. Jött vagy tíz új üzenetem is messengeren. Gyorsan mindenre válaszolok, mielőtt kapok meg vagy ugyan ennyit.
A legtöbb a két barátnőmtől jött, hogy jól vagyok-e, és ugye nem történt semmi rossz velem.
Megírom nekik, hogy ne aggódjanak, semmi bajom és, hogy majd mesélek nekik később.
Persze rögtön válaszolnak, hogy most mondjam el, de üzenem nekik, hogy nem telefon téma.
Jött még két üzenetem. Először azt hiszem anya írt még az este, de mikor megnézem, látom, hogy Lucatól jött az előbb.

-Épségben hazaértél?
Este öltözz kicsit melegebben majd.❤

Milyen figyelmes. Mondjuk a kérdése vicces, hisz pár méterre lakok tőle.

-Melletted lakom. XD
Rendben.😊

Rámegyek a küldés gombra, majd lerakom a telefont az éjjelire. Vajon hova fog vinni?
Remélem minden jól fog alakulni köztünk.

Hirtelen kopognak az ajtómon, mire én egyből a takaró alá bújok, nehogy meglássanak a tegnap esti ruhában.

-Gyere! -Mikor ezt kimondom, a húgom lép be a szobába. Bezárja az ajtót és odarohan hozzám, majd az ágyra ugrik.

-Na, mesélj! Mit csináltatok, és hol voltál egész éjszaka? -De kíváncsi lett hirtelen. Es hogy-hogy ilyen korán fenn van? Még csak hét óra volt, mikor a telefonom bámultam.

-Anyuéknak egy szót se, oké? -Mutatom fel a mutató ujjam figyelmeztetésképpen. Ő csak bólint es rám figyel. -Elmentünk egy clubba, ahol ittam, és hát összetalálkoztam Lucaval. Nála aludtam az éjjel és most jöttem haza. -Érzem, hogy belepirulok egy kicsit, amikor kimondom a nevét.

-Azta. Jó volt? És ki az a Luca? Hogy-hogy nála aludtál? -Mennyi kérdése van. Mi ütött belé?

-Igen, nem volt rossz. De ezt anyáék nem tudhatják meg. Luca a szomszédunk.

-Tetszik neked, igaz? Azért pirulsz bele, mikor róla beszélsz. -Nagy mosolyt vet felém, én meg csak fogok egy kisebb párnát, és nekidobom. -Héj, ezt miért kapom? Nem csináltam semmit. Na, de inkább mesélj róla.

-Hát, hol is kezdjem? Nagyon helyes és imádom a nevetését, meg, ahogy rám mosolyog. A szeme is gyönyörű, főleg mikor rám néz vele. Jól öltözködik. Nagyon kedves és figyelmes, ma elvisz randizni.

-Atya, Úr, Isten! Te beleszerettél.

-Nem is igaz. -Ezt tényleg így gondolom, vagy csak magamat próbálom átverni?

-Engem nem verhetsz át. Most olyan más vagy. Boldognak tűnsz. De ennek örülök. Viszont ha összetöri a szíved, velem gyűlik meg a baja.

-Szeretlek, hugi. Vigyázok, ne aggódj. -Felülök és magamhoz ölelem. Nélküle annyira magányos lennék.

Kis idő után megszólalok, amikor elkezd korogni a hasam.

-Nem vagy éhes? -Nézek le rá.

-De, igen.

-Akkor gyere, harapjunk valamit.

Kitakarózom és felállok a tesómmal együtt, amikor ràm néz és mondani kezd valamit.

-Te tényleg most jöttél haza. -Neveti el magát.

-Jaj, gyorsan átöltözöm. -Odamegyek a szekrényhez és felveszek egy itthoni rövidgatyát és egy kopott pólót. Belebújok a papucsomba.

-Na, most már mehetünk.