A Szerelem Mindig Győz

IV.

Miután, Sasuke elmondta, hogy mi miért történik, Sakura megnyugodott. Úgy gondolta, hogy a fiú igazat mond, és Narutonak semmi baja sem lesz. Ám, mindketten tévedtek.
Ez idő alatt, Naruto kisebb-nagyobb problémába ütközött. Először is, folyton Sakuráért aggódott, mert nem tudta azt, hogy a lány hová tűnt el, és, hogy miért hagyta őt cserben. Másodszor, meg egy igencsak váratlan személlyel találkozott, Itachival.
-Itachi?Hát te mégis mi a francot keresel itt? Tűnj innen, de azonnal! - keménykedett a fiú, ámbár tudta, hogy ha Itachi úgy akarja, egy kézzel is simán eltünteti őt Avarrejtekből.
-Örülök a találkozásnak, Naruto barátom.
-Kakashi tisztán és érthetően elmondta, hogy Te nincs amit itt keress. Vagy elmész magadtól, vagy..
-Nehogy már nekem egy kis taknyos kezdjen parancsolni.-vágott Itachi Naruto szavába, és nekiütte a fiút a közelben lévő tégla falnak. A falhoz való csattanás kisebb-nagyobb karcolásokat okozott Naruton. Elfuthatott volna, de inkább szembeszállt az Uchiha klán akkori legerősebb tagjával.
-Miért jöttél vissza? Ismét engem akarsz, vagyis a bennem lakozó szörnyeteget? - sziszegte, majd ökölbe szorította kezét.
-Nahát, ekkora ütés után is képes vagy talpra állni? Nem vagy semmi, Uzumaki.
-Válaszolj a kérdésemre, te féreg! - rohant a fiú felé, de az simán falhoz küldte.. újra.
-Hagyd az erőszakot. Nem áll szándékomban bántani. Igaz, a kis Sasukenak azt mondtam, de mivel, hogy ilyen kitartó vagy, segíthetnél. Hidd el, mellettem erősebb lennél. Gyere hát, és tarts velem. Együtt majd eltegyük láb alól az öcsémet, és hálám jeléül megtanítalak mindenre, amit én tudok.
-Hát, gyilkos kell legyek ahhoz, hogy a te technikáidat megtanuljam? Kösz, nem. Nincs szükségem a te alattomos jutsuidra. Undorító egy ember vagy. És amúgy is, a barátomat soha nem bántanám.
-Ne játszd a hülyét, Naruto. Tudod jól, hogy egy napon Sasuke téged is kivégezne... csak idő kérdése az egész. Riválisaként tekint rád, és te is rá. Egyszer majd úgyis össze méritek az erőtöket, és csak az egyik maradhat élve. Szóval, mit mondasz, segítesz? - vigyorgott aljas módon Itachi.
-Tűnj el! Soha nem megyek bele a te "kis" játékodba. - vágta e szavakat Naruto, Itachi fejéhez.
-Hmm.. Mégsem adod meg könnyen magad. Nem erőltetem, hogy társam légy, de számolj azzal, hogy egyszer eljövök érted, és vérfürdőt rendezünk..Vésd az eszedbe, nem most láttál utoljára, kölyök.
Ezzel a mondattal, Itachi eltűnt, a magas házak között. Amilyen váratlanul jött, olyan hirtelen ment el.
"Ajjj, hát már egy perc nyugtom se lesz Itachinak köszönhetően...Ismét számolnom kell azzal, hogy egy őrült kiakar csinálni. De utálom az Uchihákat. Na de, vajon hol van ez a Sasuke? Habár, ő annyira nem is érdekel engem. Kérdés, az én drága Sakurám hová tűnt el? Így cserben hagyott engem két napja, nem vall rá. Mmm, biztos csak beparázott. Pff, lányok.. Ők már csak ilyenek..."-mosolyodott el Naruto.
A fiút viszont nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Itachi visszatért, ezért elment, hogy szóljon Kakashinak.