A Szerelem Mindig Győz

2.-IV.

  A lány szobájába már be-be pillantottak a ragyogó Napnak sugarai jelezvén, hogy "Hahó, ideje felébredni!". Ennek ellenére Sakura továbbra is az igazak álmát aludta így, délelőtt 11 óra környékén is. 

Édesanyja tudta, hogy lányának mostanság nehezen jön álom a szemére, ezért hagyta is, hadd aludja ki magát. Elkészítette kedvenc reggelijét, majd egy kis cetlit hátrahagyva, miszerint: "Leugrottam a helyi piacra bevásárolni ezt-azt. Majd igyekszek haza, napsugaram!", elindult bevásárolni...

  Hatalmas csend vette át a házban az uralmat. Az ember azt hinné, megállt az idő, de a kis falióra tudtunkra adja, hogy bizony nem, nagyon is telik. 

  A város másik végén valaki, pontban ebben az időben ismét bajba keverte magát..mint ahogy az nála lenni szokott. Rendületlenül próbált elmenekülni az egyik árus elől, akitől elcsent pár darab piros almát.

-Na gyere csak ide, te kis..!-kiabált a szőke hajú fiú után.

-Rászedtelek ismét, öreg!-gúnyolódott Naruto. Megfordult, hogy pár szánakozó pillantást vessen a pórul járt zsémbes férfira. Hirtelen felindulásból, mikor ismét menekülőre fogta, egyenesen nekiment egy magas alaknak. Az almákat elejtette és ő maga is hasra bukott. 

-Nocsak nocsak, fiatalúr,-rázta meg fejét-merre olyan sietősen?

  Naruto szempillantás alatt feltápászkodott a földről, leporolta öltözékét, mely a szokásos volt, majd már készült is beolvasni az idegennek, bár gyorsan be is csukta száját.

-Csak azt ne mondd, hogy újabb csínytevést követtél el..-biccentette oldalra fejét.

-Csínytevés?-kiáltotta az árus.-Maga azt csínytevésnek nevezi, hogy ellopta az almáimat?

-De hát ez csak 3 darab alma!-vágta a fejéhez Naruto.

Mialatt a fiú és az idős férfi értelmetlen vitába kezdtek a 3 alma miatt, azalatt az ismeretlen, vagyis Kakashi (aki mellesleg egy fán ülve figyelte egykori tanítványa akcióját, majd jobbnak látta, ha szabotálja mindezt) összeszedte azokat és visszarakta a többi közé.

Odasétált az árushoz, és átadott neki valamit. Feltehetőleg pénzt, gondolta Naruto, de ekkor egy hirtelen mozdulattal ismét a földön feküdt. Kakashi jobb lábát a fiú lapockájára nyomta, nevetgélt. 

-Jaj, ugyan már!-őrjöngött rúg-kapálva.-Azonnal vegye le a lábát rólam!

-Némi tiszteletet igazán produkálhatnál.-emelte le a lábát egykori tanítványáról. 

Hezitálás nélkül, Naruto ismét felpattant, leporolta magát immár másodszor is, majd tekintetét maga elé sütötte.

-Nem szép dolog lopni, ugye tudod?

-Pedig már majdnem eltudtam menekülni, ha maga..

-Ha én nem teremtem volna ott a semmiből, és vágtam volna keresztbe terved. Mondták már egy páran.-kuncogott.

-Már nem vagyok a tanítványa, mégis azt érzem, folyamatosan csak kioktatni akar.-forgatta kék szemeit, melyek a haragtól izzottak.

-A hetes csapat mindig is a szívemhez közel van, remélem tudod. Na de, igyekezz-indult előre-sok dolgunk van még.

-Dolgunk?DOLGUNK?-hadonászott kezeivel.

-Jól hallottad fiam.

Némi másodpercnek kellett eltelnie, mire Naruto rájött, talán jobb lesz, ha követi a Jonint. A délelőtt eseményei után nem szeretett volna ennél is nagyobb összetűzésbe keveredni egykori mesterével.