A Szerelem Mindig Győz

1./Sasuke vs Itachi

A lány ránézett a fiúra, majd elkezdte felolvasni a levelet.
"Bizonyára, okból vagytok itt, nem pedig a puszta véletlen sodort ide. Sasuket keresitek. Nos, jó helyen jártok, ugyanis ő itt van... vagyis volt. Valószínűleg már cafatokban hever a csatatéren. Igen, jól hallod. Öszemérték erejüket az Uchiha fivérek." - a lány földhöz csapta a levelet, majd zokogni kezdett.
-Ugyan már Sakura, ezt te elhiszed? Csak azt akarják, hogy elmenjünk azzal a gondolattal, hogy Sasuke már meghalt. Nah, add azt a levelet. - azzal felvette a levelet a fiú, majd folytatta annak felolvasását.
"Elvileg, ha minden a történtek szerint alakult, a csata már rég véget ért. Itachi félkézzel elbánt azzal a kis taknyossal. Nade, ha mégis kíváncsiak vagytok, hogy hol történt mind ez, hát legyen. Menjetek ki a barlangból, majd forduljatok jobbra. Ott fogtok találni egy kis ösvényt, a bokrok között. Azon az ösvényen végig sétálva, megtaláljátok a csatemezőt. Nyugalom, nem kell féljetek, hogy rengeteg ember lesz ott, ugyanis ezt az ösvényt, csak a valamire méltó Ninják fogják látni."
-Nem adjuk fel. - állt fel a lány, s leporolta térdeit.
-Na, ezt a Sakurat már szeretem. - kacsintott a fiú.
A levél elolvasása után, körülnéztek a szobában, de mivel, hogy nem találtak semmi hasznosat, elindultak a kijárat felé. A barlangból kiérve, követték a levélben leírt utat, és rövid időn belül eljutottak a csatatérre. Egy árva lelket sem találtak ott, sőt még egy árva nyomot sem, ami arra utalt volna, hogy valaki ott egy hatalmas összecsapást rendezett volna.
-Figyelj,nem lehet az, hogy becsaptak minket?
-Hát, őszintén szólva meglehet.
Tétlenül állt a két fiatal, míg egy mély, ugyanakkor kellemes hang szólt oda hozzájuk.:
-Ha továbbra is itt fogtok állni, lemaradtok a diadalról. A helyetekben, nem itt keresném a fiút.
-Elnézését kérjük, de mi egyelőre nem kértük a tanácsait. - mondta, kissé idegesen Kabuto.-Ígyis, pár napja folyamatosan csak átvernek minket. Nem tudom, hogy mostmár ki a fenében lehet megbízni.
-Miből gondolod, hogy átverlek? Én csupán egy tanácsot adtam. De, mindegy is. Felőlem nyugodtan dőljetek be egy levélnek, amit egy barlangban találtatok. Amúgy meg... - de itt abba hagyta mondanivalóját az idegen.
-Amúgy meg, mi? - kérdezett vissza a lány.
-Úgysem hallgattok rám. Pedig, eddig mindenki megbízott bennem.
-Mondja, ha elkezdte akkor felyezze is be. Úgy illik, nemde? - okította a fiú az idegent.
-Látom, tisztában vagy ezekkel a dolgokkal. Tetszik. - nevetett kacéran az idegen. De, még mielőtt befejezném a mondókámat, menjünk picit távolabb a csapdától, amibe oly könnyen belesétáltatok. Gyertek, mutatom az utat.
A két fiatalnak nem volt más választása, igyhát követték az illetőt.