A Szerelem Mindig Győz

XIX.

-A legjobb ramenét kérem, uram! - rikantotta.
-Hahaha, te Naruto... semmit sem változol. - tolta a fiú elé a legfinomabb ramenjét a férfi.- Remélem, ezúttal tényleg fizetni fogsz.
-Mmm, - nyalta körbe az arcát, - ez aztán jól néz ki.
-Na és mondd, Kakashi visszahozta a két elveszett ifjút?
-Persze, már reggeltől itthon vannak.
-Ezek szerint nem pletyka.
-De nem ám!.. Kérhetnék még egy kis rament?
Seperc alatt megette a második adag rament, majd folyamatosan újat és újat követelt a tulajtól, mígnem az megelégelte az ingyen lakmározást.
-Mondd csak, fiam. A fizetéssel mi lesz? Csődbe megyek, ha mindig ingyen falatozol itt.
-Fi-fizetés? Á, persze. Egy percet kérek. Vajon hová is tettem az ajándék kuponomat? Egy pillanat. - dadogta tele szájjal.
-Naruto! Ezt a játékot nem veszem be még egyszer. Vagy fizetsz, vagy takarodj a szemem elől.!
Farkasszemet néztek egymással, majd Naruto felszívódott. A ramenes férfi szinte már már számított erre az újabb átverésre.
"Nembaj, Naruto. Jössz te még rament enni. Az utolsó fillérig visszafizeted az összes tartozásodat." - mormogta magában.
"Tyű, azt hiszem ezt megúsztam.. újra. Legalább jól belakmároztam, így, csak kibírom pár napig. De, mégis lelkiismeret furdalásom van. Talán, mégis fizetnem kellene? A hegyi kéjenc úgyis tartozik nekem pénzzel, abból majd visszatéritem. Még a végén csődbe viszem! "-nevette el magát, majd hazament kis lakásába.
Az éj lassan leszállt, a városra sötétség borult. Mindenki nyugovóra tért, kivéve Sakura.
A lány becserkészte magát a kórházba, egyenesen Sasuke szobájába. Mikor már, az utolsó ápoló is elhagyta a szobát, Sakura előmászott a szekrényből. Leült egy kis székre, és  az alvó fiút nézte..nézte, mígnem a fáradság átvette teste felett az irányítást, és mély álomba nem küldte.