A Szerelem Mindig Győz

XIII.

Megérkeztek a város kapujához. Békésnek és nyugodtnak tűnt.,ámbár, a látszat néha csal. A fiú alaposan szemügyre vette a kaput, melyen látszódott az évek során kialakult repedésnyomok.
-Te Sakura. Nézd, hogy milyen elegánsan ágaznak el a repedések.
A lány végighúzta a kezét a kapu egyik oldalán.
-Hmm, valóban érdekes. De, mintha nem is repedés, hanem inkább valami titkos pecsét lenne. Látod?, hogy milyen érdekesen villódzik? Amint, hozzáérek, egy különös bizsergés fut végig a testemen.
-Pecsét? De, azokat papírra írják, nemde?-a fiú is megérintette, de semmilyen bizsergést nem érzett.- Érdekes. Én semmit sem érzek, az ég egyadta világon. Szerintem, te csak túl fáradt vagy, és hallucinálsz.
-A lány jól mondja, ez egy pecsét.-mondta egy hosszú, fekete kapucnis kabátot viselő férfi. - Ez egy  fába vésett pecsét. Csak néhány ember érzékeli azt az érzést, amit ez a pecsét kelt. Az a bizsergés, valójában a pecsét ereje,ami már készen áll a használatra. Persze, ezt csak a legsúlyosabb esetekkor lehet használni, amikor már a város pusztulása a tét.
-És, én miért nem látom, vagyis érzem?
-Valószínűleg, mert az őseid nem rendelkeztek egy bizonyos képességgel. Mondd csak kislány, neked van valami egyedi jutsud, amit a családodtól örököltél?
-Nincsen. Legalábbis, én nem tudok róla. De mondja csak, ez a pecsét mégis mire képes? Gondolkozz csak. Mit tudhat egy pecsét, amit a város pusztulásakor lehet használni?
-Talán, valamiféle gyógyító erővel bír?
-Fején találtad a szöget. A három legendás ninja, női alakja állította ki egykoron, de mára csak az ambóalakulatos ninják érzékelik.
"Annyira hasonlít a hangja, Kakashi mester hangjára. Talán, ő lenne az?" - morfondírozott a lány.
-Mondja, maga ebben a városban él?
-Átutazóban vagyok. - igazította meg kapucniját.
-És, netán, ön esetleg nem tudja, hogy hol található az Akatsuki klán titkos..... - de a lány már nem tudta befejezni mondanivalóját, mert Kabuto befogta a száját.
-Ugyan már, elnézését kérem. Szegény, kimerült az út alatt.
-Az Akatsuki búvóhelyét keresitek?
-I-igen.-mondta a lány, miután oldalba bökte a fiút.
-Sakura, pssszttt!-suttogta a fiú.
-Nem kell félni, fiatalúr. Én is őket keresem. Pontosabban, Sasuket. - vette le kapucniját.
-Kakashi Szenszej?
Kabuto egy tőrt rántott elő.
-Azt, tedd el szépen, Kabuto. Nem célom harcba szállni veled, vagy veletek. Sakura, nem gondoltam, hogy Sasukeval fogsz tartani. Kissé, csalódtam benned.
Sakura szégyellte magát, tekintetét a földre sütötte.
-Maga tudta, hogy Sasuke Orochimaru segítségét fogja kérni?
-Persze,hogy tudtam., vagyis sejtettem. Sasuke mindig is a saját céljainak megfelelően cselekedik. Nem is bánom, hogy elhagyta Konohamarut. Legalább, megtanulta kordában tartani az Átokbillog erejét. És most, ha jól sejtem, Itachival akár végezni ugye?
-Igen. Szerinte elég erős, de én kétlem. Még nem áll készen erre az ütközetre. -mondta Kabuto.
-Gyertek. Keressük meg, még mielőtt elkezdődne a végső leszámolás. Egy valamit elfelejtettem közölni Sasukeval, a Chidorival kapcsolatban.
-És ez most jut magának eszébe? Shannaro!
-Nyugodj meg, Sakura. Csak egy kis taktikai dolgot akarok neki mondani. Meg persze, kíváncsi vagyok én, hogy mit tanult az egykori tanítványom.
Azzal, Kabuto, Sakura és Kakashi átlépte a város kapuit.