A Szerelem Mindig Győz

VIII.

Sakura az igazak álmát aludta, amikor hirtelen egy hangzavarra felébredt. Orochimaru szobája felől jött a zaj, ezért odarohant az ajtóhoz és hallgatózott.
-Chhh.. Nem megmondtam, hogy a lány csak az utunkba lesz?
-Engem nem zavar. Azért hoztam magammal. - vágta rá Sasuke.-Különben is, egy olyan ádáz kígyó, mint maga... nem érezheti azt, amit én. Én...én kedvelem azt a lányt. De, komolyan.
-Na ide figyelj drága, Sasuke. Mégis kit nevezel te ádáz kígyónak? Nem tűröm el ezt a pofátlanságot. Nem elég, hogy segítek hatalomra szert tenni, a kis csatlósodat is megtűröm, de még szemtelen is vagy? Tudod, hogy kivel beszélsz? A három legendás ninja egyikével. - ütött az asztalra Orochimaru, s lassú léptekkel elindult a fiú felé. Mindeközben, a nyelve egy kígyóvá változva, tekergett a gazdája körül.
-Ugyan már.. Csak egy kígyó? Ennyi? Ennyivel akarsz megtámadni? Különben is,mi történt pontosan a kezeiddel? Csak nem? - nevette el magát Sasuke, - el is felejtettem, Sarutobi Hokage megbénította. Kész röhej..
-Betelt a pohár! Eddig tűrtem, mostmár vége. Megöllek, te kis féreg. - s azzal a  a kígyó rácsavarodott Sasuke testére. Méregfogait már készült belefúrni a fiú vállaiba, amikor Sakura kinyitotta az ajtót, és elkezdett sikítani.
-Állj! - üvöltötte.
-Még csak ez hiányzott.. - mormogta Orochimaru, és visszaszívta a kígyót a szájába. (kissé morbid)-Most élve megúszod Uchiha, de ha még egyszer, pofátlanul fogsz beszélni, velem... akkor véged lesz, érted?
Erre Sasuke csak a vállat biccentett,majd mélyen a férfi szemébe nézett. A fiú szúrós pillantást vetett a lányra is, aki rögtön tudta, hogy nem lehet jelen a beszélgetés ideje alatt. Kiment a szobából, újra az ajtó előtt hallgatózott, de rövid időn belül jött Kabuto, aki elcsalta a lányt egy sétára.
A közeli erdőbe csatangoltak és beszélgettek.
-Sakura. - mondta ki halkan a lány nevét.
-Igen, Kabuto?
-Tudod, én csak azt akartam mondani, hogy.. izé... -pirult el a fiú, -nem jönnél el velem egyszer vacsorázni?
-Vacsorázni? Elmehetek veled, végül is miért ne?- mosolygott rá a fiúra.
A fiú őrült, hogy elmegy vele a lány, de legmélyebb gondolatai tudták, hogy amíg ők ketten vacsorázni fognak, Orochimaru valami alattomos dolgot fog tenni.
Amíg, a két fiatal sétált, a kígyó lakóhelyén is folyamatosan ment a beszélgetés Sasuke és Orochimaru között.
-Szóval Sasuke, ha leakarod győzni Itachit, sok mindent kell megtanulj. Az Átokbillog ebben a segítségedre is lesz, persze ha megfelelően tudod használni az erejét. Máskülönben szépen, lassan felemészti a testedet.
-Hhh!-tette egyik kezét a billogra,mert egy szúró, és hirtelen jött fájdalmat érzett.
-Ugyan már, ez csak a kezdetleges fájdalom. Lesz ennél rosszabb is, persze én segítek megtanulni a fortélyait, de cserébe én is kérek tőled valamit. - biccentette meg a szája szélét.
-Mit kérsz cserébe?Bármit megadok.
-Bármit? Jól jegyezd meg, ezt a mondtatodat, Uchiha. Még nem árulom el, hogy mit kérek. Idővel kifog derülni.
-Én mindig tartom a szavam... Jól hallottad, mindenem a tiéd lehet.
-Tanuld meg, soha ne hozz elhamarkodott döntést kölyök. Mostmár mindegy végül is, egy férfi mindig tartja a szavát. Most pedig menj vissza a szobádba, vagy beszélgess azzal a lánnyal, nekem édes mindegy, csak nehogy megpróbálj elszökni, mert akkor a halál fog segíteni a hazautadban.
A fiú visszament a szobájába, leült egy székre, és gondolkodott.
"Mm, mégis mire értette azt, hogy ne hozzak elhamarkodott döntést? Átgondoltam, mindent megadok, amit csak kér.. De, honnan jött neki az, hogy egy férfi mindig tartja a szavát? Tán ebbe a szívtelen, és érzéketlen kígyóba is szorult némi becsületesség, és erkölcs?"-kuncogott a fiú,majd elballagott az ágyhoz, és ledőlt picit pihenni.