A Szerelem Mindig Győz

XV.

"Napnyugta. Ennél szebb, és romantikusabb dolgot nem is lehetne elképzelni. A szíved választottjával, ülni és nézni, amint a tündöklő Nap, nyugovóra tér."-fogantak meg Sakura fejében, eme gondolatok, amint meglátta a lemenő napot.
-Annyira gyönyörű. Kiskoromban, apukámmal, mindig a napnyugtát bámultuk, a házunk teraszáról. De,amióta megbetegedett, sajnos ez kimaradt. Remélem, egyszer Sasukeval nézhetem végig, de kezdem feladni a reményt.
-Hé, nem azt mondtad, hogy ő is szeret?
-Szeret, nem szeret...már én sem tudom. Talán, csak beképzelem magamnak ezt az egészet. Ennek ellenére, találjuk meg, és mentsük meg az életét.
A fiú nem szólt semmit, csak rátette jobb kezét a lány vállára.
A shurikenek egy barlanghoz vezettek.
"Talán, ez az a bizonyos rejtekhely." - gondolta Kabuto.
-Na gyerünk Sakura, keressük meg a te herceged. - nevette el magát.
-Egy életünk, egy halálunk. - mondta, majd előre ment a barlangba.
Kabuto nem győzte tartani az iramot, a harcvágytól fűtött lánnyal.
-Amúgy, abba gondoltál bele, hogy lehet az igazi Kakashival találkoztunk, és őt is elkapták?
-Mi az, hogy őt is? Sasuke megszökött, nem elkapták... Chhh. Ne beszélj már badarságot. - oktatta ki a lányt.
-De meglehet, hogy kényszerítették. Amiért, azzal kérkedett, hogy elég erős, nem biztos, hogy komolyan gondolta.
-Meglehet. De, nézd! - keltette fel a lány figyelmét, mutatván egy ajtóra.
-Tutira ez lesz az a hely. Menjünk.
-Mégmielőtt, szembenéznénk a halálunkkal, elmondok neked egy titkot.
A lány csupa füllel hallgatta a fiút.
-Sakura, én tudok valamit, ami nem rám tartozik, de a halálunk előtt, - bökte oldalba a lányt, - jobb ha te is megtudod. Amikor a tónál voltunk, és te elmentél szamócát keresni, a közelben, Sasuke megfenyegetett engem, vagyis na. Azt mondta, hogy hagyjalak téged békén, meg eszembe se jusson komoly érzelmeket táplálni irántad, mert te az övé vagy.
-Ne-potyogtak a lány könnyei. Tényleg ezt mondta? Istenem...ha egy ujjal is, de bántani merik, shannaro! - rontott be a lány az ajtón. Szemei, smaragd-zöldről, sötétpirossá változtak, melyeket mintha az erős érzelmek, egyre inkább izzították volna.
"Mire nem képes a szerelem. Kezdem azt hinni, ez a lány egy napon, hatalmas dolgokra lesz hivatott. Egy, számára fontos személy,ha ilyen dolgokat vált ki belőle... Nem szeretnék most ellenkezni. Inkább követem, még a végén.. - haha, - élve eltemet, a puszta tekintetével."-azzal, magabiztosan Sakura után loholt.
A szobában nem volt más, mint egy kis rozoga asztal, melyen egy pecséttel ellátott boríték hevert. A lány közelebb lépett az asztalhoz. Csak úgy áradt a levegőben, a harag és gyűlölet,melyet a boríték  táplált.
A két fiatal összenézett, majd habozás nélkül feltépték azt.
A borítékban egy levél volt. Egy levél, mely gyűlölettel íródott.