A Szerelem Mindig Győz

II.

Sakura követte Sasuket az ismeretlenbe. Nem tudta, hogy a fiú miért menekül, nem tudta, hogy ki elől menekül, sőt még azt sem tudta, hogy miért viszi őt magával. Egy valamit azért sejtett, a fiú biztosan érez iránta valamit,máskülönben miért is vinné őt?
-Most megpihenünk kicsit. Hajnalban tovább indulunk.-mondta a fiú
-Sasuke, mégis miért viszel magaddal, egyáltalán hová megyünk?
-Hogy,-nyelt egyet a fiú, - hogy miért viszlek magammal? Nos, azért... azért, mert fontos..
-Mert fontos vagyok neked? - vágta rá a lány
-Mi? Dehogy - pirult el, - azért viszlek magammal, mert fontos az, hogy mellettem legyen egy olyan lány, mint te. Máskülönben nem tudom megvalósítani a tervemet.
-És nekem mi közöm van a tervedhez?
-Bonyolult elmagyaráznom. Majd megérted...idővel minden értelmet fog nyerni. Bízz bennem.
-Na és, Naruto? Rá nincs szükséged?
-Hahahah, hogy rá? Ugyan már.. Amiért ő Uzumaki Naruto, azért még nem körülötte forog a világ. Most pedig, hagyd abba a kíváncsiskodást. Hosszú út áll előttünk. Azt tanácsolom, pihenj kicsit.
-Te is fogsz pihenni? Elvégre, hosszú lesz az út, és hát.. nem akarom, hogy a pihenés hiányában, a végén valami bajod essen.
-Figyelj, Sakura.Gondolom te sem akarod, hogy amíg mi heverészünk, azalatt valami megtámadjon. Kicsit még ébren maradok. Biztos, ami biztos.
A lány rámosolygott a fiúra, ráhajtotta fejét a vállára, és elaludt.
"Na még ez hiányzott. Szó szerint, teher a vállamon." - gondolta Sasuke,és egy lágy mosoly jelent meg az arcán.