A Szerelem Mindig Győz

XIV.

Ahogy, sétáltak a város utcáin, szomorkás és gondterhelt emberek arcait lehetett megpillantani, a magas épületek ablakaiban. Félelemmel tele tekintettek végig, a három Sasuke-kereső csapat tagjain,ugyanakkor lehetett reménykedő szempárokat is látni.
-Látjátok, az Akatsuki tagjai félelemben tartják az ittélőket.-nézett végig Kakashi, a házak oldalán található tőrökön és shurikeneken.
-Miért nem költöznek el, ha annyira félnek? Csak megjátszák az egészet. - mondta vállat vonva Kabuto.
-A bölcs, és mindentudó fiú, mégsem annyira "tudálékos"?-mondta lekezelően a Junin. - Tudod fiam, az emberek többsége nem teheti meg azt, hogy mindent hátrahagyva elhagyja otthonát,jobb élet reményében. Az élet nehéz, majd ti is megtudjátok. A gyerekkor csak ízelítő, abból, ami rátok vár. Volt már olyan problémátok, aminek megoldását képtelenek voltatok meglelni?
A két fiatal csak bólintott.
-Látjátok, ez csak a bevezető. De, nem akarom elvenni a kedvetek a nagykorú élettől. Még, van pár évetek élvezni, a gondmentes éveitek, már amennyire gondmentes. Nade, kértek egy kis rament, amíg még az étkező közelében vagyunk? Talán még, új információkat is megtudhatunk.
-Kakashi Mester, a ramenről eszembe jutott Naruto. Ő jól van? Félek, egy életre megutál engem, amiért cserben hagytam.
-Nyugodj meg, ő téged soha nem tudna utálni. Mindennap, amíg nem indultam Sasuke keresésére, könyörgött, hogy engedélyezzem, egy titeket megmentő csapat létrehozását. Persze, tudtam, hogy a hetes csapat tagjait nem kell félteni. A szívem mélyén éreztem, hogy Sasuke okosan és megfelelően fog döntéseket hozni. Te meg, kis Sakura-cirógatta meg a lány arcát,-kiváló és erős személyiséggel rendelkezel.
A lány, elpirult, de mégis kellemetlenül érezte magát.
-Nincs idő rament enni. Ha sietünk, még Sasuket élve fogjuk megtalálni. Ha meg nem, hadd ne kelljen azt elmondjam.
A csapat legidősebb tagja mérgesen nézett a szemüveges fiúra.
-Akkor, éhgyomorral folytatjuk utunk. Nekem ígyis jó. Hát menjünk tovább. De merre?
-Hmmm, lássuk csak. Ha a shurikeneket követjük, talán eljutunk valamerre.-vetette fel az ötletet, Sakura.
-De csak, talán.-folytotta el Kabuto, a reményeket.
-Egy próbát megér. Induljunk hát, és kövessük a shurikeneket.
-Ez egy idióta ötlet. Mennyi az esélye, hogy egy ilyen feltűnő nyom fog elvezetni az Akatsuki búvóhelyéhez?
-Mindennek megér egy esélyt adni. Majd, meglátod. Viszont, előre megyek, talán csapda is van elrejtve a közelben. Várjatok meg, itt.
A Junin, amilyen hirtelen jelent meg, olyan hirtelen tűnt el. A hátramaradt fiatalok, kissé gyanakodni kezdtek.
-Kabuto, nem volt gyanús Kakashi viselkedése?
-Most, hogy mondod, lehet, hogy valaki felvette az alakját. De, miért tennék ezt?
-Azért, mert amíg, mi várakozunk, simán lezárják az évek óta tartó testvéri viszályt.
-Inkább forduljunk vissza, és menjünk haza. Majd lesz valami, a drága Sasukeddal is. - azzal Kabuto irányt változtatott, immáron a kijárat felé haladt.
-Ne, kérlek Kabuto. Szükségem van rád. - rohant oda a szemüveges fiúhoz, és tette mellkasára kezeit.
-Pff-sóhajtott a fiú. - nem tudok egy lánynak nemet mondani. Ez a gyengepontom.
Ezzel a mondattal, a lány szemeibe felcsillantak a remény, pislákoló lángjai.