A Szerelem Mindig Győz

VII.

Hajnalodott. Sasuke és Sakura egész éjszaka csak ment, és ment a sűrű erdőben. Már csak pár kilométer volt hátra Orochimaru "lakhelyéig".
-Te Sasuke. Mi lesz, ha Orochimaru nem fog neked segíteni?
-Ha erőszakkal is, de rávesszük arra, hogy segítsen. Most pedig, maradj csendben. Azt hiszem,megérkeztünk.-mutatott egy romos, látszólag elhagyatott házra.
-Hmm, jellemző egy kígyó szerű lény lakhelyére.
A két fiatal összenézett, magabiztos mosolyt csaltak egymás arcára, majd óvatos léptekkel megközelítették az épületet.
-Orochimaru! - kiáltotta Sasuke,majd bekopogtatott az ajtón.
A kopogtatásra nem reagált senki, ezért újra megismételte. Másodszorra, Kabuto nyitott ajtót.
-Áh, Sasuke. Orochimaru már várt téged. És ahogy látom, a kis barátnődet is hoztad. Nem rossz, nem rossz. Fáradjatok csak beljebb. - invitálta be őket.
-Psszt, Sakura-suttogta Sasuke, - vigyázz! Ebből a lakhelyből csak úgy árad az ízig-vérig gonosz csakra.
A lány bólintott egyet.
-Nocsak, kiket fújt erre a szél? Uchiha Sasuke és Haruno Sakura? A tökkelütött szőke fiút hol hagytátok? Tartozok neki egy életre szóló szenvedéssel. Na mindegy, majd ha több erőre teszek szert, elpusztítom őt, meg egész Avarrejteket. Viszont, amondó vagyok... ne siessünk annyira előre. Mi járatban, Hangrejtekben?
-Tudja ön, azt nagyon jól. Nem játszadozni vagyunk itt... A segítségére van szükségem.
-Látod, Kabuto. Mondtam én. A bosszúálló fiú, előbb vagy utóbb, de úgyis eljött hozzám. Most pedig, fogd a kislányt, és vidd el őt egy picit távolabb. A fiatal úrral fontos, megbeszélni valóm van. - vigyorgott aljas módon.
Kabuto finoman megfogta a lány kezét, majd elvezette őt egy távolabbi szobába.
-Na és, Sakura drága miért jöttél a fiúval? Ahogy elnézem, nem érdekled őt annyira.
-Hát, izé... ő kért meg rá, hogy tartsak vele.
-Hogy úgy... Felettébb érdekes.
-Te még mindig Orochimaru szolgája vagy? Elárultad a szülőhelyedet egy ilyen féregért?
A fiú egyik kezével megbillentette a szemüvegét. Látszott rajta,hogy nem örült a szolga megnevezésnek.
-Ugyan már, Sakuracska. Nem nevezném magam szolgálnak, inkább csak a segédje vagyok. Tudod, mellette szert tehetek olyan tudásra és hatalomra, amit az avarrejteki Joninoktól nem tanulhattam volna  meg. Remélem megértessz. Viszont, hagyjuk ezt a témát. Pihenj kicsit.-állt fel egy székről, amelyiken azelőtt ült. - Kislány, nem kell félj. A drága barátodnak nem fog baja esni. Aludj jól. - kacsintott egyet,majd elhagyta a szobát.
A lány először csak ült, és gondolkodott. Rájött, hogy mégiscsak pihennie kell, mert ráfér már egy kiadós alvás...,azzal lepihent, és rövid időn belül el is aludt.