Isten nem létezik. Vagy mégis? {Ereri} /BEFEJEZETT/

Prológus

Írói szemszög

Egy fiú sétált kint a fagyos utcákon. Tél volt és a hó is esett. Felnézett a még nem teljesen sötét égre s eldöntötte, hogy haza kell jusson minél hamarabb. Elővette fekete okos telefonját és bepötyögte apja számát aki a hívás után azonnal elindult a fiúért.

Mire hazaértek már a havazás is elállt. A kisgyerek ki akart menni szánkózni mert a barátai már kint voltak egy jó ideje, viszont a hegy ahol ezt a tevékenységet végezni lehetett nagyon messze volt lakhelyétől. Megkérte szüleit vagyis inkább kisírta magának, hogy menjenek el kocsival a hegyekbe. A szülők a 20 perces hisztit megunták és úgy döntöttek, hogy elviszik a fiút játszani.

Elindultak kocsikázni. Az út csúszos volt ezért az apuka vezetett odafelé. Amint odaértek a kisfiú azonnal megkereste barátait akik a hegy tetejéről integettek neki. A fiú gyorsan felsietett és betűrte barna tincseit a sapka alá ahova nem fújt be a szél. Szőke barátja volt fent a hegyen. Elkezdtek szánkózni együtt, majd egy fekete hajú, velük egykorú lány is csatlakozott a kis csapathoz. Mikor egy kicsit már unták a szánkózást lementek a hegyről és hóembert építettek. Eren talált pár festékkel lefújt kavicsot amik pont olyan zölden világítottak mint az ő szeme. Felkapott 5 darabot és odavitte a hóemberhez. 2 a szeme volt, a maradék 3 pedig a gombjai lettek. Miután befejezték a hóembert már harangoztak. 5 óra volt és teljes sötétség.

A zöld szemű fiú szülei szóltak neki, hogy indulni kell mert nem érnek haza vacsora időre. Eren mint egy engedelmes kis kutya úgy ült be a kocsiba miután elköszönt barátjaitól.

Visszafelé az anyuka vezetett mert ők is találkoztak néhány régi baráttal akik megkínálták Grishát egy kevés alkohollal. Az út még jobban csúszott mint amikor idefele jöttek. A jég ráfagyott az útra és már veszélyesnek lehetett nevezni. Hirtelen a hegytetejéről megindult a lavina amin a jeges út sem segített. Eren anyja bepánikolt és össze-vissza ráncigálta a kormányt míg be nem estek a mélybe. A legfiatalabb nem tudta mi történt. Egy férfit látott, fekete haja oldalt fel volt nyírva. Szemei izzottak és körülötte egy érdekes, arany aura jelent meg. Kinyújtotta kezét Eren felé aki elfogadta azt. Amint Eren kijutott az autóból a férfi eltűnt. Ránézett a járműre és könnyek szöktek a szemébe. Összeesett amikor meglátta szülei holttestét az autóban.

Csak egy autó járt a környéken, a tulajdonosa azonnal tárcsázta a mentők és a rendőrök számát. Lassan ki is értek a helyszínre és elkezdték a nyomozást. Eren alig bírt valamit is elmondani. Annyit nyögött ki, hogy beleestek a szakadékba. Maga sem tudta, hogy élte túl az egészet. Egy dologra emlékezett. Valaki ki segítette de már alakjára sem tudott visszagondolni. Azt gondolta, hogy csak beképzelte az egészet.

Kész is lenne az első olyan fejezetem amit írói szemszögből írtam. Persze ez a sztori sem marad írói szemszögből csak a felvezetőt így jobbnak gondoltam.

Sziasztok