"A legfiatalabb nem tudta mi történt. Egy férfit látott, fekete haja oldalt fel volt nyírva. Szemei izzottak és körülötte egy érdekes, arany aura jelent meg. Kinyújtotta kezét Eren felé aki elfogadta azt. Amint Eren kijutott az autóból a férfi eltűn...
Amikor kiértünk a ketrecből azonnal apám elé álltam. Megvető pillantásokkal díjaztam. Az íriszeibe megbánást és tőrődést fedeztem fel. Nem tudom miért tőrődik velem. Egy ketrecbe zárt és kitett dísznek rengeteg Démon elé. Hogy bízhatnék benne? Csoda, hogy megbocsájtottunk. Magam sem tudom miért tettem.
-Sajnálom! - ismételte el apám a már jól ismert szót. Talán magam sem fogtam fel-e szó igazi jelentését. Oldalra pillantottam a mellettem álló, egy nagy sóhajt eleresztő, Levire.
-Mi lenne ha felmennénk a Mennybe? - kérdezte tőlem a törpe. Nem tudom, hogy feltudnék-e menni Démon létemre oda, de ha ő azt mondja akkor biztos. Bólintottam egyet és elhagytuk a helyet. Kimentünk arra a rétre ahol elsőre találkoztam apámmal. Levi megnyitotta a kaput. Ez a folyamat mindig eltelik pár percbe. Miután megnyilt beleugrottunk és máris nem minden vörös, hanem kék színben pompázott. Sokkal szebb volt mint a pokol. Gyönyörű virágok mindenhol. Minden kék, még a bokrok is. Egyszer voltam itt de akkor nem tudtam körbe nézni. Most is ahogy ideértünk csak egy pár pillantást tudtam vetni az egészre mert Levi elkezdett ráncigálni. Hagytam neki, hogy húzzon amerre akar közben szemeimet lecsuktam hisz már napok óta nem aludtam. Berángatott egy olyan helyiségbe ahol a padló fából volt mivel amikor a lépcsőn mentünk az egy kicsit nyikorgott. Hirtelen ajtócsapódást hallottam majd elfektetett gondolom egy ágyon. Ekkor nyitottam ki szemeim. Egy olyan szobában voltam ahol minden kék. Kivéve az ágy, az a bútor vörös volt. Szinte virított a kék polcok, fotelek és székek között. Levi hirtelen felém tornyosult és ajkait enyéimre helyezte. - Lazulj el Eren. - suttogta kéjesen a fülembe majd beharapta azt mire egy kósza, kéjes nyögést hallattam.
-Fáradt vagyok. Ne most. - duzzogtam neki mire leszállt rólam és kiterült mellettem. A tetőt néztük ami szintén kék színű volt. - Majd holnap bepótoljuk, rendben?
-Benne vagyok. - mondta miközben felém fordult és szemembe nézett. - Tudod hol vagyunk, Eren?
-Tudnom kéne?
-Lehet... ez egy fontos szoba. Egyszer voltunk már itt együtt.
-Várj... mi ismertük egymást?
-Basszus... - szitkozódott nagyon halkan.
-Ez nem válasz a kérdésemre. - követelőztem. Ő csak sóhajtott egyet de nem igazán akart válaszolni.
-Inkább aludjunk. Oké? - kérdezte tőlem. most én sóhajtottam egyet és bólintottam. Hamar elaludtam mivel teljesen kifárasztott ez a pár nap.
Reggel
Levi nem volt mellettem. Reggel hiány érzetem volt. Ez csak miatta lehetett. Elkezdtem körbenézni a házban de sehol nem találtam. Teljesen bepánikoltam, hogy hol lehet és futkorásztam fel-alá a hatalmas kastélynak nevezhető helyiségben.
-Levi! Hol vagy? - üvöltöztem hátha válaszol de nem kaptam semmit. Halk vihogásra lettem figyelmes majd egy női árnyékot láttam. Gyorsan odasiettem hátha van ott valami, volt is. Levi kikötözve, mellette egy nő állt. Vörös haja és zöld szemei csillogtak a fényben.
-Mhhh. - nyüszögte Levi de nem tudott beszélni a száján lévő szikszalag miatt.
-Te meg ki vagy? - kérdezte a nő tőlem miközben gyilkos szempárját az enyémbe fúrta. 1 percig csak farkasszemet néztünk majd megszólaltam.
-Ha megmondod mitcsinálsz talán elmondom. - válaszoltam neki flegmán ami úgy néz ki nem tetszett neki mert Levi nyakához helyezte kését.
-Hogy beszélsz te velem?! Mond el ki vagy és Levi Ackermannak nem esik baja! - üvöltötte nekem. Ránéztem Levire, elharapta a szikszalagot így üvöltve megszólalt.
-Isabel! Nem érdekel ha engem bántassz de hagyd ki ebből őt! - mondta a nőnek.
-De olyan jól eljátszok veled. Engem bezzeg nem tudtál szeretni. - közelebb lépett hozzám a késével, majd a hideg tárgy életlen részét végighúzta nyakamon. Megremegtem az érzésre. - Egy ilyen kölyök komolyan? Levi tőled többet vártam. Nem hittem, hogy ennyire meleg vagy. Honnan jöttél? Afrikából?
-Nagyon vicces Magnolia. Ennyire haragszol rám? Azért mert pont nem voltam otthon? Amúgy is, hogy élsz még? - tette fel a kérdések sorozatát Levi. Én csak értetlenül néztem rájuk. Fogalmam sem volt róla miről beszélhetnek.
-Én azt hittem szeretsz... nem gondoltam volna, hogy a gyerekünket jobban szereted mint engem ezért... megöltem a gyereket... azt gondoltam utána szeretni fogsz. De csak sírtál... és sírtál... az volt a legrosszabb, hogy nem értem hanem azért a kölyökért... nem tudom még most sem elhinni. - mondta a nő és ekkor értettem meg miről beszélnek és, hogy ki ez a nő. A nő Levi volt felesége aki elvileg meghalt a balesetben. Ezek szerint megölte a saját fiát...
Most azokhoz szólok akik olvasták az Ereri Doujinshi Fordítást ( Én Alfám ). Sajnos le kellett törölnöm mert a wattpad úgy döntött, hogy a képeket mivel nem én rajzoltam ezért nem rakhatom bele a sztorimba. Sajnálom mindenkinek aki olvasta. Bemásolom ide a youtube videót ha valakit érdekel angolul.
Igaz ez angol de aki esetleg érti annak ajánlom végig olvasni mert én nem tudtam lefordítani a végéig. Sajnálom mégegyszer.
Sziasztok
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
