Isten nem létezik. Vagy mégis? {Ereri} /BEFEJEZETT/

Láz

Eren szemszög

Az első ember aki észbe kapott, Jean volt. Gyorsan lehalkította azt a szar Justin faszomot és még mindig tátott szájjal néztek rám.

-Jeager! - hallottam meg azt az ismerős hangot magam mögül. Na Mr. tökély is megjött. - Mit ácsorogsz itt? - néz rám felhúzott szemöldökkel barátom amire csak sóhajtok és a helyem felé veszem az irányt szorosan mellettem Levivel. - Tedd le a segged! - megpaskolja a mellette lévő ülő helyet ezzel mégjobban kifejezve mit is akar. Kómotosan nem elsietve ülök le a székre. Egy csomó ember körém gyűlik és az ilyenkor idevaló kérdéseiket teszik fel.

-Szia Eren! De rég nem találkoztunk! - nem tudom ki beszél hozzám mivel annyian vannak körülöttem. Fülemet befogom és próbálom kizárni a külvilágot de nem igazán sikerül. A fejem elkezd sajogni. A fejfájásból Levi hangja zökkent ki.

-Húzzatok a picsába kölykök! - szól rájuk ridegen. Felnézek rá a padból és ujjaimat is kihúzom fülemből. - Ne kelljen kétszer mondanom! - elkezdenek az emberek körülöttünk összesúgni majd arra jutnak, hogy inkább visszaülnek. Meghallom a a csengő hangját amire újra befogom fülem. Mióta ilyen érzékeny az ilyesfajta hangokra? - Jól vagy? - kérdi meg párom újra amire probálok bólintani de már ez sem sikerül mert a fejem sajogásától nem tudok semmire sem figyelni. - Menjünk az orvosiba! - ajánlja fel. Amire sikerül felgonom a szavakat már kezemet megragadva húz ki a tanteremből. Lecsörtetünk a suliorvoshoz. Levi bekopog amire az orvos csak hozzánk vág egy "nyitva"-t és már be is nyitottunk.

-Mi a baj? - kérdezi meg a nő amire nem tudok válaszolni csak tovább fogom a fejem.

-Hirtelen elkezdett fájni a feje! Én vagyok az osztályelnök ezért úgy döntöttek lehozom. - ez volt az utolsó mondat amit hallottam mert bealudtam vagy beájultam. Magam sem tudom mi történt.

Levi szemszög

Amikor Eren kis törékeny teste koppant a földön az orvossal együtt a hang irányába kaptuk fejünket. Odaszaladtam Erenhez és felsegítettem a földről. Lefektetettem az ágyra és kezét fogtam. Nem érdekelt mennyire néz buzinak/homokosnak az orvos. Most muszáj Eren mellett lennem. Ránéztem az doctorra aki csak kérdően nézett le ránk de megsajnált és egy sóhaj keretében odament Erenhez. Megfogta homlokát és szemei kipattantak.

-Nagyon forró a bőre! - mondja az orvos mire megfogom én is fejét de nem érzek semmiféle változást. - Meg kell mérnünk a lázát! - elindul a szekrényben kutatni. Kinyitja a második szekrényt de abban sincs. Fejéhez kap amire eszébe jut hol hagyta. - Mindjárt jövök! - ezzel kiment a szobából itthagyva engem kettesben Erennel. Újra kezére teszem a sajátom mire az ajtó kivágódik.

-Levi! Most azonnal tűnj a közeléből! - szól rám fennhangon a szőke lány mire kérdően felhúzom szemöldököm. - Talán süket vagy?

-Mi bajod van Christa? Ha így folytatod Eren csak mégrosszabbul lesz! - förmedtem rá a lányra akit kicsit sem érdekelte mi lesz a zöldszeművel mivel inkább tovább veszekedett.

-Ha melletted van nem is csodálom! - odasétál Erenhez és a fejére teszi a kezét. - Forró... - na nem mondod? Igazából én nem érzem de az orvos mondta... - Ezt te tetted vele?! - üvölt velem továbbra is.

-Persze mert annyira rosszat akarok neki! - az ajtó kinyilt és az orvos lépett be a látmérővel. Eren hóna alá dugta azt és rászorította kezét.

-42 fok! - rikácsol Christa. - Kórházba kell vinni!

-Igaza van... - adja alá a lovat a doktor is. - Amúgy te, hogy kerültél ide? Valami hozzátartozód, vagy mi?

-Hát... ő a pasim.... - mondja halkan Christa amire a vér is megfagy ereimben és hirtelen olyan dühöt kezdek érezni ez a lány iránt, hogy kedvem lenne belefolytani a tengerbe. Beszívok egy mély levegőt majd kifújom, hátha segít valamit és lehiggadok tőle de ez ebben a pillanatban amikor elönt a méreg nem igazán jön össze. Kis mocorgás zavarja meg azt a gondolatmenetem, hogy hányféleképpen tudnám megkínozni az előttem álló ribancot. Christa azonnal odamegy Erenhez és megfogja a kezét. - Végre felébredtél Szívem! - a becenevem megrökönyödök.

Eren szemszög

Miért hív ez a csaj Szívemnek? Ennyire jóban lettünk?

-Mi az, hogy Szívem? - kérdezi a jól ismert hang Christa mögül. Hátrapilantok és a dühtől fortyogó barátom veszem észre. - Eren... te megcsaltál? - kérdezi halkan. Látom ahogy hangtalanul sír. Egy könnycsepp... mégegy... és mégegy...

-Hogy érted Levi? - néz rá Christa úgy mintha csak azt suggalná a hangja, hogy: nyertem... - Hisz Eren az én barátom...

-Miről beszélsz? Még bottal sem piszkálnálak. Hagyjál már békén! - hirtelen felülök az ágyban. A fejfájásom teljesen elmúlt ezért odasietek Levihez. - Sose csalnálak meg! - nézek le rá, könnyázatta szemeibe. Megfogom állát és arra kényszerítem, hogy szemeimbe nézzem. Látom ahogy íriszei hol a szemem, hol az ajkam vizslatják. Vággyal teli szemeibe fúrom tekintetem és közelebb hajolok hozzá egy forró csók keretében. A csókot hamar viszonozza. - Nem tudom mi a bajod Christa, de mi együtt vagyunk. Nagyon örülnék ha nem mondanál ilyeneket rólam! - válok el Levi ajkaitól és a lány felé nézek lesajnálóan. Egy utolsó ribanc... simán bekamuzta, hogy együtt vagyunk... Elég érdekes ez a szituáció...

Bocsi... Bocsi... Bocsi :( tudom már 5 napja nem volt rész... Nem gondoltam volna, hogy a suli ennyire elfogja venni az időm az írástól. De ma egy jó kis Az után végre volt időm leülni írni. Amikor tudom a lehető leghamarabb hozom a kövi részt. Ja és helyesírási hibák lehetnek benne mert már erőm sincs újra olvasni.

Sziasztok