"A legfiatalabb nem tudta mi történt. Egy férfit látott, fekete haja oldalt fel volt nyírva. Szemei izzottak és körülötte egy érdekes, arany aura jelent meg. Kinyújtotta kezét Eren felé aki elfogadta azt. Amint Eren kijutott az autóból a férfi eltűn...
Az a hang. Ismerős volt de mégsem tudtam kihez tartozott. A gondolat csábított. Haza... otthon... lenne egy olyan hely ahol engem visszavárnak? Lehetséges. Nem tudom honnan jött a hang de nem is kellett kiderítenem. A lábaim magától cselekedtek. Egy koszos sikátorba értem ahol megláttam egy férfi alakot. Felém emelte tekintetét és szemei vörösen izzottak csak mint Levié vagy az enyém mikor felvesszük démoni alakunkat. Közelebb mentem a férfihoz aki egy kapu előtt állt. Amint elé értem belökött a kapun. Gondolkodni sem volt időm. Egy másik világ tárult elém. Minden vörös volt. Az égtől kezdve a földig minden.
'Erre gyere Eren'
Hallottam meg újból a hangot. Elkezdtem a hang irányába menni. Elértem egy rétre. Egy férfi éppen szagolta virágot ami a többitől eltérve nem vörös volt hanem lila. A férfi felállt a virágtól és vörös szemeit rám emelete. Fején két szarv helyezkedett el. Volt egy kis szakálla is. Haja ősz volt. Nagyon idősnek tűnt már.
-Jó napot. - köszöntem rá.
-Szia Eren. - hangja ismerős volt. Ugyanaz mint ami ide csalógatott. - Végre láthatlak. Na gyere ide! - mondta majd elkezdett felém közeledni és karjaiba vont. Nem öleltem vissza de nem is toltam el.
-Te ki vagy? - kérdeztem tőle amire azonnal meg is adta a választ.
-A jelenlegi Sátán vagyok. Az apád. Lassan meghalok. Azért hívtalak ide mert te vagy a következő uralkodó és muszáj átvenned a helyemet. Sajnálom, hogy ilyen hirtelen kérlek erre de nem volt más választásom. Csak így tudtál normális emberként felnőni. Így mostmár tudom, hogy képes vagy betölteni ezt a fontos szerepet. Már csak egy utolsó simítás hiányzik. A párod. Van már? - zúdította rám az információ adagot mint régen Levi. Mostmár ez annyira nem volt furcsa hisz szinte mindenről tudtam. Gondoltam, hogy egyszer én fogom a Poklot uralni de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy apám ilyen öreg. Azt meg pláne nem, hogy 16 évesen fogom átvenni apám helyét a trónon.
-He? - elgondolkodtam mindenen amit mondott majd válaszoltam. - Hát a párom... hogy is mondjam... - zavartan megvaakrta tarkómat majd folytattam. - Összevesztünk. Magam sem tudom most milyen állapotban vagyunk. Talán... vihar előtti csend? Lehet...
-És fiú vagy lány? Milyen lény? - érdeklődött apám a választottam után. Nem is lepődtem meg, hogy feltette ezeket a kérdéseket.
-Fiú... és hát... isten és egy démon fia... - mondta a szavakat halkan mire csak felhúzta a szemöldökét majd felröhögött.
-Az lehetetlen. Levi Ackerman soha nem volt szerelmes. Szinte lehetetlen, hogy szerelembe essen. A családja meghalt az apján kívül! Hogyan tudna beleszeretni valaki másba? Nevetséges! Biztos valaki mással találkoztál aki isten fiának adta ki magát. - mondta apám a tényeket amik nem voltak újjak számomra. Gondoltam, hogy ezt fogja mondani.
-Persze, csak egy imposztor vagyok. - szólalt fel az ismerős hang hátam mögül. Megfordultam és nem kicsit lepődtem meg mikor megláttam a megtépázott Levit. Ruhája szakadt volt, haja össze-vissza állt, arca véres volt.
-Mi a... - szinte szinkronban mondtuk apámmal ezt a két szót. - Te mit keresel itt? - folytatta apám mikor visszatért a valóságba.
-Hát Erent. Ki mást? - mondta mire nyeltem egyet. Közel jött hozzám és megölelt. - Úgy sajnálom Eren! Nem akartalak megbántani se te mondtad, hogy befejezhetem! - mondta majd egy meleg könnycseppet láttam arca szélén. Egyik kezemmel megsimogattam feje tetejét míg a másikkal hátát simogattam.
-Nyugi, Levi. - súgtam fülébe mire szipogott egyet. - Ne sírj. - folytattam és már több könnycsepp nem is csúszott le arcán. Magammal szembe fordítottam és egy csókba vontam amit el is fogadott. Lassan mozgattam ajkaim az övéin. Most végre én domináltam. Éreztem ahogy megremeg hisz még mindig szomorú volt. Nem tudom, hogy sikerült ilyen hatást elérnem de teljesen megszakadt a szívem rajta. Elváltam tőle, megfogtam állát és magamfelé fordítottam arcát amin az utolsó könnycsepp is lecsúszott. - Mondtam, hogy nem kell sírnod. Itt vagyok. - nyugtattam tovább, letöröltem azt a kósza könnycseppet és egy ölelésbe vontam amit azonnal viszonzott.
-Igaz alig váltunk el pár órára nekem mégis éveknek tűnt. - vallotta be érzésit Levi. - Szeretlek, Eren. - teljesen őszintén nézett bele íriszeimbe.
Írói szemszög
A barna hajú apja csak kitágult szemekkel nézte az eseményeket hisz elhinni sem tudta, hogy Levi Ackerman a legridegebb férfi a Mennyben, a Pokolban és a Földön egyaránt, elsírja magát. Nem mindennapi látvány az is biztos. Azt meg végképp nem gondolta volna, hogy az acélkék szemű pont az ő fiába lesz szerelmes amire egy öröm könnyet is szabadon engedett.
-Én is szeretlek. - viszonozta az érzelmeket Eren is. Nem lehetne azt szavakba önteni, hogy mennyire szerették egymást. A felnyírt hajú soha nem akarta elengedni a fiút viszont az elhúzodott majd ránézett apjára miközben Levi jobb kezét szorongatta. - Látod apa. Szeretem és ő is szeret engem.
-Igen, látom. - mondta az apa szipogva miközben könnyeit törölte le. - Gratulálok nektek. Gyönyörűek vagytok együtt. Sok boldogságot.
Eren apja hirtelen összeesett majd kiterült a földön. Eren meghallgatta apja légzését majd próbálta az összes lehetőséget kipróbálni amit tanultak egézség ügyin amíg Levi nem hívott segítséget.
Kész is lenne a rész. Remélem tetszett és nem okoztam csalódást. Ezt a könyvet terveztem az eddigi leghosszabra. Úgy néz ki sikerülni fog ezt megvalósítani. Még pontosan nem tudom hány részes lesz és mi lesz a végkimenetel de majd próbálok valami ütőset összehozni 😉
Sziasztok
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
