Isten nem létezik. Vagy mégis? {Ereri} /BEFEJEZETT/

Elkaptak

Eren szemszög

Amint a vörös köd ami az előbb el lepte az elmém kezdett feloszlani és a látásom is kitisztult, azt vettem észre, hogy egy kocsiba próbálnak betuszkolni ami szirénázik.

{Rendőr autó.}

Elfogott a pánik miután rájöttem, hogy mi is történik velem.

[Elvisznek.]

[Lecsuknak.]

Soha nem gondoltam volna, hogy így fogom végezni.

...bűnözőként...

Készségesen száltam be az autóba. Amint beszálltam feltettek egy csomó furcsa kérdést és elindultunk gondolom a rendőrségre.

-Hogy került ide? - fordult hátra az anyós ülésen ülő férfi. Volt egy kis borostája és a haja is egy kicsit hosszabb volt az átlagnál. A fekete tincsei egyik fele szemébe lógott míg a másikat füle mögé tűrte. Amint feleszméltem már válaszoltam is a kérdésre.

-Munkában voltam. Hazafelé tartottam. - mondtam felé fordulva. Elkezdett valamit írni egy papírra majd folytatta a kérdezősködést.

-Hogy találkozott azzal az emberrel akit megtámadott? Mi volt az indítéka? - monoton hangjától a hideg futkosott hátamon. Mintha csak Levi hangját hallanám. Ugyanolyan mély és lenéző. Csak ő rendőr és kevésbé mutatja ezt ki. Minden egyes szavánál kerülgetett a sírás majd szipogva válaszoltam neki.

-Mint mondtam... mentem a buszmegálló felé majd amikor megjött a busz ez az ember hátulról nekem támadt és behúzott a bokorba. Nem hagytam magam és elkezdtem püfölni. - szipogtam a rendőrnek aki értetlenül nézett rám majd felmutatott egy képet.

-Látod ezt kölyök? -mutatott a férfi kezére amit még a tőrjeimmel szúrtam át nemrég. - Ezek nem ütés nyomok. Valami éles tárgy okozta. Téged átkutattunk de nem volt nálad semmi erre utaló jel. Hogy csináltad? - hangjától egy könnycsepp lecsúszott az arcomon. Úgy döntöttem nem titkolózok tovább. Had tudja meg az egész világ: 

Démonok, léteznek.

-Turkish, vel me. - motyogtam és felemeltem a tőröm. - Ez volt a fegyverem.

-Ezt h-honnan szerezted? - kezdett dadogni a rendőr. Eddig végig magabiztosan csengett hangja, de most észrevettem egy kis félelmet. Félt tőlem. Tudta, hogy valami nem stimmel azzal, hogy hirtelen a semmiből terem a kezemben 2 tőr. Ki hinné el ha nem látná? Szerintem odamennék egy ismerősömhöz és azt mondanám neki: Hé! Hallod tudok tőröket varázsolni a semmiből! Kiröhögne és otthagyna. Mert ilyenek az emberek. Nem bíznak egymásban csak bántják egymást. Ebben a pár hónapban ennek én is tanuja lehettem. Rengeteg embert kínoztunk és gyilkoltunk meg nem rég. Olyan embereket akiknek családjuk volt. Mindezt miért? Mert Levi azt mondta... Miért szerettem őt igazából? Nem tudom... de még mindig így érzek és hiányzik. Ha egyszer kijutok innen odamegyek hozzá és felpofozom.

Arra lettem figyelmes, hogy az autó megáll a rendőrkapitányság előtt és 2 nagy mamlasz kezd el becipelni a nagy épületbe. A bilincs kattant a kezemen és úgy vittek. Ahogy beértem egy fehér szobába leültettek a székre. Szemem bekötötték. Ez a helyzet annyira ismerős volt. Nem egyszer voltam mostanság kikötözve egy székhez. És utáltam. Utáltam, hogy ki vagyok szolgáltatva teljes mértékben valakinek. Mindig elfog a pánik amikor ilyen helyzetbe kerülök.

-Eren Jeager. - hallottam meg egy hangot kintről. - Nem mehet be hozzá. Talán valamilyen hozzátartozója? Értem... Sajnálom. Őrizetbe kellett vennünk mert halálos sebeket okozott. Az orvosok nem tudják megmondani milyen álapotban van az akit megtámadott. Értem... - gondolom telefonál vagy valakivel beszél akinek hangját nem hallom.

-Jó napot. - jött be egy férfi hozzám. Mivel szemem takarta az anyag ezért inkább a széket néztem. Ekkor jutott eszembe, hogy múltkor rájöttem, hogy a szememmel át tudok látni a szemfedőn. Most is ezt alkalmaztam. Felnéztem a székről ami műanyagból volt és szembe fordultam a férfival. Végigmértem. Szinte azonnal láttam a sebezhetőséget rajta. Gyenge volt és megvesztegethető.

-Jó napot? - inkább hangzott kérdésnek mivel azt sem tudtam mennyi az idő. Nem tudom mennyi ideje tarthatnak benn.

-Feltehetek pár kérdést? - kérdezte egy mosoly kíséretében mire csak bólintottam. - Mivel követte el a támadást?

-Tőrökkel.

-Honnan szerzett?

-Varázserő.

-Na ne szórakozzon velem! - csattant fel. Felállt az asztaltól és egy nagyot rácsapott a bútorra mire még a székem is megrezgett.

-Én nem szórakozom. - mondtam ridegen. Úgy gondoltam nekem nem kéne itt lennem. Elég volt nekem ennyi ebből. Így is utálom ha be vagyok zárva.

Rántottam egyet kezeimen amire a bilnics kettétört. A szokásos mondatot kántáltam és a tőrök meg is jelentek kezembe. Odaugrottam az emberhez aki bennt volt. Torkához emeltem a kést és magabiztosan rá parancsoltam.

-Ha elenged nem ölöm meg. Ha nem enged el, magát és az összes többi rendőrt is megölöm. Mit választ? - kérdeztem tőle egyre jobban nyakához szorítva a kést. Elkezdett hátrálni majd amikor elérte a falat, nekiütközött.

-Elengedem! - tette fel kezeit majd kulcsokért nyúlt. Átnyújtotta nekem én pedig ahogy tudtam kimentem az ajtón próbáltam minél halkabban menni a folyosókon de mégis egy hideg kezet éreztem meg vállamon.

-Eren...

Még egy másabb részt próbálok összehozni. Nem tudom ez kinek, hogy tetszett de remélem nem okoztam csalódást. Próbálok jó irányba fejlődni már amennyire tudok.

Sziasztok