Isten nem létezik. Vagy mégis? {Ereri} /BEFEJEZETT/

Epilógus

Eren szemszög

A film közben Levi illata körbe lengte a szobát ami megnyugtatott. Sokat nevettünk a filmen. Rég volt már ilyen jó hangulatom de amikor Levivel vagyok minden rossz dolog abbamarad és csak ő és én vagyunk. Senki más. A film lassan végetért és már a végén lévő házibuli rész volt ahol elcsattant egy csók. Összenéztünk Levivel. Elsőre vágyakozó szemeit fedeztem fel majd tekintetem ajkaira ejtettem. Nyeltem egyet majd becsuktam a szemem. Vártam, hogy Levi mit lép.

Lépett. Ajkait lassan enyémre nyomta. Egy lassú csókba hívott amit elfogadtam. Ebben a csókban minden benne volt. A sok rossz dolog ami eddig velünk történt. A sok együtt töltött boldog emlék. Az iránta érzett szeretetemet is ebben az egy csókban fejeztem ki. Szemeimet lassan nyitogatni kezdtem és ránéztem Levire aki nagyon összpontosított. Kezeim lassan dereka köré fontam és ölébe ültem. Ő nyakamra vezette kezeit és lassan csúsztatta át nyelvét a számba amit szívesen fogadtam. Végre úgy érezhettem magam, hogy valakinek fontos lehetek és nem leszek egyedül. Nyelvével feltérképezte számat, lassan. Nem sietett el semmit, mintha az első alkalmam lenne. Belemosolyogtam a csókba majd elváltam tőle.

-Mindent megbántam. - néz le ölére vagyis az én ölemre majd megfogja kezeim és felnéz rám. - Úgy sajnálom! Hányszor kell elmondanom? Ugye megbocsájtassz? - felnézett szemembe amik szerintem megcsillantak majd ahogy abba a gyönyörű szempárba néztem, szívem meglágyult.

[Már rég megbocsájtottam.]

-Persze. - néztem arcára amiről most a megkönnyebbülés sütött. Egy igazi mosolyt eresztett felém.

-Elmegyünk valahova? - nézett rám mire bólintottam egyet. Boldog mosolyra húzodtak ajkai. - De nem leshetsz.

-Meglepetés? - kérdeztem meglepetten. Levi soha nem volt az a nagy ajándékozó.

-Aha. - nézett rám miközben a gondolom a távirányítót kereste. - Hova a szarba raktam? - morgott magában majd ezt megunta. Összepontosított és a képességét használva megtalálta a távirányítót és kikapcsolta a TV-t. - Indulhatunk?

-Mármint most megyünk? - szemöldökeim ráncoltam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan lép.

-Igen. - mondta majd elindult a szobám felé. Én csak sóhajtva terültem el megint a kanapén és vártam míg visszaér. - Na induljunk. - jött le a lépcsőn én pedig kiugrottam a kényelemet nyújtó kanapéról és követtem Levit. - Ne less. - kezemmel takartam szemem majd egy taxihoz vezetett és beleültetett. - A megbeszélt helyre. 

-Rendben. - szólalt meg a taxi sofőr.

Elindította a kocsit. Próbáltam kitalálni merre mehetünk de egy idő után belegabalyodtam ezért inkább csak a szemeim takargattam kezemmel és vártam mi lesz belőle.

-Itt vagyunk. - Levi a kezemhez nyúlt majd elvette azt. Kinyitotta nekem az ajtót majd kihúzott a kocsiból és mögém lépett majd ő takarta el kezeivel szemem. Így vezetett el egy helyre. Hallottam ahogy a botok és a levelek ropognak lábam alatt ahogy lépkedek. Levi leültetett egy padra majd mellém ült. Itt engedte el szemeim. A látvány ami elém tárult gyönyörű volt. Egy vízesésnél voltunk. A víz tiszta volt, szinte már inni lehetett volna belőle. tavirózsák is voltak. A helyet csesznyefák vették körül amik ebben az időben pont virágoztak, így rózsaszín színben pompáztak. 

-Gyönyörű. - motyogtam magam elé. A táj minden pontját végigmértem és végül tekintetem Levire vezettem aki mellettem vigyorgott.

Hirtelen feljött minden régi emlék. Amikor elsőre találkoztunk. Amikor a medencében csókoltuk meg egymást először. Ahogy mindenhol ott voltunk egymásnak. Az első alkalmunk abban a rég elhagyatott házban amit Levi rakott rendbe. Amikor öltünk egymásért. És végül a veszekedés és a baleset. Aztán a békülés. A hely hozta fel bennem ezt a sok régi emléket.

Mindig veled leszek Levi.

Vége

Hát vége. Remélem tetszett a könyv és nem okoztam csalódást. Ezt a könyvet miközben írtam, bekönnyeztem. Igen a saját könyvemen. Ne kérdezzétek hogyan de sikerült. Hát nem tudok sok mindent hozzáfűzni. Ez a BL Supernatural remélem elnyerte a tetszéseteket. A MondoConnal kapcsolatban annyit, hogy nem tudom melyik nap leszek lent ( Remélem mindkettőn ). Ezt még meg kell nekem is beszélnem és egyeztetnem kell a barátaimmal, hogy hogy legyen.

Sziasztok