"A legfiatalabb nem tudta mi történt. Egy férfit látott, fekete haja oldalt fel volt nyírva. Szemei izzottak és körülötte egy érdekes, arany aura jelent meg. Kinyújtotta kezét Eren felé aki elfogadta azt. Amint Eren kijutott az autóból a férfi eltűn...
Az adás lejátszása után a kamerához futottam majd kikapcsoltam azt.
-Ezt mégis mi a fenéért kellett Levi? - kérdeztem az acélkék szeműtől.
-Máshogy nem értik meg a szándékainkat!
-Te egy telhetetlen gyilkos vagy! Semmi más! Nem vagy jobb mint azok akik napi szinten meggyilkolnak valakit! És még belőled lett híresség... borzalmasan kezeled a kudarcot Levi! Ja bocs témyleg... isten fia vagy, innentől kezdve lehetetlen, hogy kudarc érjen, ugye? Szánalmas vagy Levi. Szánalmas... nincs rád jobb szavam. - a hangomból csak gúny hangzott és mérhetetlen megvetés. Levi szemeiben megbánást láttam de ez most jelen pillanatban kicsit sem tudott meghatni, hisz gyilkost csinált belőlem, magáról már nem is beszélve.
-Sajnálom Eren. - mondta teljesen megbánóan. Nem érdekeltek szavai. Elhagytam a helyiséget és kiszelőzztettem a fejem. Leültem egy padra.
-A büdös k*rva életbe! - üvöltöttem fel majd a padra is rávertem egy nagyot annyira, hogy az egész utca az ütésemtől zengett (az a kicseszett pad nem is tett ellened semmit Eren! 😡). Könnyek szöktek szemembe a tudatra, hogy otthagytam Levit teljesen egyedül. Nem is tudom mi lesz velem nélküle de egy ideig muszáj távolságot tartanunk. Nekem ez a sok gyilkolás nem megy. Soha nem szerettem a gyilkosokat. Teljesen megvetettem őket, addig amíg én sem váltam eggyé közülük. - F*szom! - szitkozódtam még mindig miközben hajamat téptem zavartan. Szememet a földön tartottam majd 2 kezet éreztem meg vállamon.
-Jól van a bácsi? - egy kislány hangja volt. Felkaptam tekintetem a földről és a lányra néztem, majd elmosolyodtam.
-Persze, minden rendben. - a lány minden vonását megnéztem. Nagy, aranyos, sárga szemek, hollófekete haj amiről azonnal Levi ugrott be majd az addig feltett ál mosoly eltűnt arcomról és helyette elszomorodtam amit a lány is észrvett.
-Mi a baj bácsi? - kérdezett újra meg a kislány csilingelő hangján.
-Elizabeth hova tűntél? - hallottam meg a távolból egy női hangot amire a gyerek csak a hang irányába fordította fejét és elkezdett integetni. A nő idejött hozzánk. Ugyanúgy nézett ki mint a lánya. Kivéve a szemei. A nőnek nem sárga hanem barna szemei voltak. Az íriszein kívül mindene egy az egyben olyan volt mint a kislányé. Mintha csak egymás másai lennének. - Jó napo...t - halkult el hangja ahogy meglátta kivel beszél. Nem hibáztatom. Egy gyilkos vagyok akit az egész világ ismer Levi Ackermannak köszönhetően.
-Jó napot... - köszöntem halkan és tekintetem újra a földre vezettem. - Nagyon aranyos kislánya van. - mondtam egy mosoly keretében ami egy kicsit hamiskás volt. Kicsit sem voltam boldog, hisz ha Levi bepöccen ki tudja mire képes. Nem is akarom tudni.
-Köszönöm. - mondta hamisan. - Indulhatunk Elizabeth? - kérdezte az anyuka a lányától aki csak maradni akart mert nem engedte, hogy anyja elráncigálja.
-Nem akarok menni! A bácsinak baja van! - válaszolt a kislány miközben rám mutatott. Az anyuka csak felvonta szemöldökét és visszafordult.
-Szerintem nincs semmi baja. - ezzel a nő újra elkezdte ráncigálni a kislányt amire az hangos sírásba kezdett ezzel maradásra bírva a saját anyját. Úgy tűnik bevált mert a nő újra felém fordult. - Mi a baj? - kérdezte a nő gúnyosan. Szerintem ahogy meglátott felismert ezért nem is hibáztatom. Szörnyű lény vagyok. Utálom magam. Borzasztó dolgokat műveltem és tettem.
-Semmi. Csak tudja gondolom látta a híreket és mindig összekevernek azzal a Jeager gyerekkel mivel nagyon hasonlítunk egymásra. Mindenki kerül az utcán. De ezen kívül nincs semmi baj. - hazudtam a nő képébe ami elég hitelesre sikeredett mivel el is hitte amit mondtam neki. Ekkor megjelent a nő mögött a kék szemű nem kívánt személy. Csak csöndben nézte a beszélgetés kimenetelét. Nem jött szerencsére oda hozzánk mert akkor azonnal lebukok.
-Értem. Akkor sajnálom. Én is összetévesztettem azzal a gyilkossal. Tudja féltem a lányom és a saját épségem ezért nem szeretem ha odamegy véletlenszerűen egy idegenehez, de maga jó módúnak tűnik. Örülök a találkozásnak. Liana Badh vagyok. - mutatkozott be nekem a nő miközben kezét nyújtotta felém.
-Mark Zuegar vagyok. Örvendek. - köszöntöttem a nőt és kezet ráztam vele. Határozott kézfogása volt.
-Remélem még összefutunk. - mosolygott rám majd elhagyta a területet a lányával együtt. Újra egyedül maradtam és magam elé bámultam. Gondolataimba mélyedtem amiből az előttem álló törpe zökkentett ki.
-Mark, igaz? - mondta gúnyosan mire csak bólintottam.
-Nem akarok veled cseverészni tehát ha megtennéd, hogy elhúzol innen azt megköszönném. - mondtam neki majd felálltam volna ha nem állja el utamat. - Na figyelj Levi ne húzz fel jobban. Hagyj elmenni. Nem érted amit mondok vagy mi?
-Dehogyisnem. - sóhajtott egyet majd folytatta. - Kérlek adj még egy esélyt.
-Így is elég dolgom van tehát ha megengednéd. - ezzel felálltam úgyhogy őt odébb löktem. Majd egy mély hangot hallottam a fejemben.
'Eren Jeager. Gyere haza fiam'
Nem bírok aludni ezért este megírok 2 részt előre legalább nem kell 3 órát felette ülnöm mint a tegnapin.
Sziasztok
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
