Isten nem létezik. Vagy mégis? {Ereri} /BEFEJEZETT/

Támadásban

Eren szemszög

Hogy is mondjam? Ja igen Jean és Marco éppen csókoloztak a fiú öltözőbe.

-Én nem ítélem el a melegeket! - kuncogtam fel amint beértem az öltözőbe. A két fiú azonnal szétugrott. Jean ölében ült Marco és amikor kiugrott az öléből a két pad közé esett be.

-Hagyjuk őket Eren. - mondta Levi és megfogta karom, elkezdett kiráncigálni.

-De Levi! Óránk van! Nem érdekel Jean és Marco! - förmedtem rá páromra aki elengedte karom.

-Ebben igazad van... - motyogta halkan. - Át kéne valahol öltöznünk.

-Aha...

Elindultunk vissza az öltözőbe ahol a két fiú már szorgosan öltözött. Összenéztünk Levivel és elégedetten bólintottunk. El kellett mennem wc-re ezért bementem a mosdóba viszont arra nem számítottam, hogy Levi is bejön velem. Hátulról átölelt én meg belebújtam az ölelésbe.

-Tudod Eren... át kéne öltöznünk. - elkezdte levenni rólam a pólót közben kiszívta nyakam.

-Levih.. - nyögtem halkan amint végzett nyakammal. Kiment az öltözőbe és rámzárta az ajtót. Gyorsan elvégeztem dolgom. Amint végeztem visszatért a tesi pólommal. Magamra vettem a ruhadarabot majd kimentem a toalettről és visszasétáltam a padokhoz.

Átvettem a ruháim. Amire csöngettek már végeztem is, az egész fiú csoport egy tömegként akart kimenni az 1 személyes ajtón. Ennek az lett az eredménye, hogy Armin Erwin és Bertholdt kiesett az ajtón rajtuk én és Levi mögöttünk pedig a többiek röhögtek. Szegény Arminon feküdt majdnem mindenki. Gyorsan leszálltam az emberi toronyról és Levit is leráncigáltam. Nem tudom Arminnak hány csontja törhetett el de biztos nem volt kényelmes a lehető legkisebb súlyú emberként mindenkit megtartani. Mármint Armin a legjobb barátom meg minden de... akkor is olyan szerencsétlen tud lenni néha. Mindig én húztam ki a bajból.

Akik röhögtek rajtunk gyorsan befutottak a terembe ahol már bent volt a tanár. Segítettem Arminnak felállni. Úgy tűnt tud járni és nem törte el semmiét de azért elkísértem az orvosiba.

Az orvos bekötötte Armin sebét és adott egy sebtapaszt ha esetleg valami lenne.

Visszamentünk a tanterembe. Már csak 10 perc volt az órából de mégis bementünk. Elnézést kértünk a tanártól. A fiúk kint fociztak ezért úgy döntöttünk Arminnal, hogy mi is kimegyünk. Barátom jobbnak látta leülni a padra míg én beálltam játszani a többiek mellé.

-Mi van Jeager? Ennyire kemény barátnőd van, hogy még a szünetben is képes kiszívni a nyakad? - kérdezte tőlem cinikusan Furlan. Elvörösödtem a kijelentésére és próbáltam valamit visszaszólni.

-Csaj? Mi van ha nem csaj? - hangom elég határozottnak tűnt ahoz képest mennyire zavarban voltam. - Szóval Christa ezt mondta... - az említett pont ebben a pillantban jött ki az iskolából a műfüves foci pályára. - Nekem nincs barátnőm.

-Mi az, hogy nincs? - kérdezte Christa.... ne kezdjük ezt már megint! - Hisz együtt vagyunk már vagy fél éve!

-Tudod te mi a fél év! Anyád se szeret nem, hogy én! - pofáztam vissza neki mire arca tiszta vörös lett a dühtől. Elindult felém és megpróbált felpofozni de amint ezt megtehette volna elkaptam kezeit. Minden vörösbe lábadt.... olyan rég láttam már ezt... miért pont most? Próbáltam takargatni szemeim de még így is simán meglátták az ízzó szemem.

-E-Eren... - dadogta Christa. - A... A sz-szemed... Miért v-vörös? - kérdezte tőlem és nyelt egy nagyot. Kezeim elvettem szemem elöl így mostmár teljesen láthatóvá vált a szempáram. Segélykérően néztem levire aki értette is a célzást és odajött hozzám.

-Eren... - motyogta halkan a fülembe. - Ha ilyen a szemed nekem is el fog változni... ne tedd ezt...

-Mi? De hisz... - ránéztem Levire aki nem hazudott. Neki is ugyanolyan vörös volt a szeme mint nekem. Egymásra néztünk és elmosolyodtam amint láttam nem én vagyok az egyetlen aki nem tudja fékezni magát. Neki is nagyon kellett tartania magát nehogy rátámadjon Christára és tépje cafatokra ebben a pillanatban. Egy kis időre ránéztem a többiekre. Tényleg csak egy pillanat volt...

-Gladius, venerunt on Page. - hallottam meg halkan magam mellöl a rég nem használt varázst. Levi kezében megjelent kardja amire lefogtam kezét.

-NE TEDD! - üvöltöttem rá.

-Mi a...? - nézett ránk az egész osztály egy emberként. Pontosabban Levi kardját páztázták nagy szemekkel.

Hirtelen már nem éreztem azt, hogy Levi közel lenne hozzám ezért magam mellé pillantottam. Nem tévedtem. Levi már nem mellettem állt hanem Christa felett térdelt a kardot szorosan a nyaka mellé szúrta bele a földbe és folytogatta a lányt.

Hát egy hét eltelt. Hoztam a részt szokásosan hétvégén. Mint néhányan láthattátok egy kicsit megváltoztattam az accountomon.

Sziasztok