Eren szemszög
Elindultunk egy számomra nem ismert helyre otthagyva a sötét sikátort. Nagyon sok volt az információ amit hirtelen megtudtam Leviről. Még most is ezeken kattog az agyam. Démonok? Isten? Nem-e világ? Nem tudtam sokat gondolkodni mert megérkeztünk egy gyönyörű rétre ahol valamiért egyetlen lélek sem járt rajtunk kívül. Levi kezét az egyik virágra helyezte. Behunyta szemeit majd elkezdett valamit kántálni.
-Aperi usque ad portam. - kántálta mély hangján majd megnyilt egy kapu. Hirtelen kiemelkedett valami majd minden vörösbe váltott.
(Azt a repülő széket ne kérdezzétek)
Bólintottam Levinek, hogy mehetünk át a kapun és be is rántott oda. Eszméletemet teljesen elvesztettem majd arra keltem fel, hogy egy börtönbe vagyok zárva.
-Levi? - kérdeztem, mivel nem volt mellettem. Csak néztem ki a rácsot fogva, hogy hol lehet barátom. De nem jött senki csak az őr nézett felém.
-Végre felébredtél. - szólalt meg ismerős mély hangján majd levette a sisakot fejéről. Belenéztem acélkék szemeibe és akaratom ellenére is elmosolyodtam. - Azért zártunk be mivel nem akartuk, hogy egyedül csatangolj ebben a világban de mostmár kijöhetsz. - elővette a kulcsomót és kinyitotta az ajtót. Azonnal karjaiba ugrottam majd szenvedélyesen megcsókoltam. Ölelkezve csókoltuk egymást majd ő vált el tőlem. - Gyere még van egy kis elintézni valónk. - megfogta kezem és elkezdett kiráncigálni a helyiségből ami hatalmas volt. Egy csarnokban voltam egy csomó ember vett körül oldalamon Levivel. Mivel ők magasan ültek fent ezért ők lenéztek ránk, még mi fel rájuk. Levi egyik kezét szívéhez helyezte míg a másikat háta mögé. Kihúzta magát majd felém fordult és én is megcsináltam ezt az érdekes tisztelgést, magam sem tudom miért.
-Apám. - szólalt meg a felnyírt hajú és a középen ülő férfira nézett - Ő az akit szeretek és senki más. Eren Jeager. - fordította felém tekintetét. - Szeretlek! - mondta hangosan, hogy mindenki hallja. Abbahagytuk a tisztelgést. Teljesen lesokkoltam. Ennyi ember előtt kimondta azt amit én eddig csak neki mertem. Most nem haboztam.
-Én is téged! - viszonoztam érzéseit. Belenézett mélyen a szemeimbe majd lábujjhegyre állt és lágyan megcsókolt. Azonnal viszonoztam a csókot. A nyelveink párharcát ő nyerte ezért bejutást adtam neki. Kezeim nyaka köré fontam míg ő az övéit a derekam köré. Így csókoltuk egymást pár percig majd az apja miatt abbahagytuk a csókolozást.
-Jeager. Te milyen lény vagy? - kérdezte az apa.
-Hogy mivan? - kérdeztem vissza hisz én nem vagyok semmi természetfeletti. Én csak Eren vagyok. Egy ember semmi több.
-Át tudtál jönni a kapun. Ez azt jelenti, nem vagy ember mert azok nem tudnak átkelni. Szeretném hallani mi vagy hisz még nem találkoztam hozzád hasonlóval. Nem igazán tudlak megfejteni.
-N...nem tudom mire gondol. - válaszoltam dadogva mert már megint annyi információval tömik tele azt a csöppnyi agyam, hogy nehéz feldolgozni.
-Ha nem tudod akkor könnyen kideríthetjük csak gyere ide. - válaszképpen csak bólintottam majd felmentem az előttem álló lépcsőn elvileg isten felé közeledve. Megérintette karomat. Hirtelen beugrott minden. A régi múltam amit oly rég elfeledtem. Annyira, hogy mostanra már nem is emlékeztem rá. A bölcsödés emlékeim. Amikor az egyik kisgyerek elvette a játékomat és megráztam... vagy amikor egy tőlem fiatalabb kigúrított egy labdát az útra és majdnem elütötte a kocsi de én egy kezemmel megállítottam azt. Én vagyok a következő uralkodója a pokolnak... egy démon fia... nem is akármelyik démon fia... az ördög/sátán fia vagyok.
Badummm csss itt van vége a fejezetnek! Ez amúgy egy kicsit köcsög tudom de ez van ezt kell szeretni. Remélem tetszett.
Sziasztok
YOU ARE READING
Isten nem létezik. Vagy mégis? {Ereri} /BEFEJEZETT/
Fanfiction"A legfiatalabb nem tudta mi történt. Egy férfit látott, fekete haja oldalt fel volt nyírva. Szemei izzottak és körülötte egy érdekes, arany aura jelent meg. Kinyújtotta kezét Eren felé aki elfogadta azt. Amint Eren kijutott az autóból a férfi eltűn...