"A legfiatalabb nem tudta mi történt. Egy férfit látott, fekete haja oldalt fel volt nyírva. Szemei izzottak és körülötte egy érdekes, arany aura jelent meg. Kinyújtotta kezét Eren felé aki elfogadta azt. Amint Eren kijutott az autóból a férfi eltűn...
Durva vér van a részben. Ha ezt nem bírod ne olvasd tovább a történetet. Ez lesz az utolsó felszólításom. Többször nem mondom el.
Eren szemszög
Miután a videó felvétele befejeződött minden sötét lett. Hirtelen testem a földön termett. Kifeküdtem és már nem láttam semmit.
Egy üres szobában keltem. Kezem hátra volt kötve, számba pedig egy szájpecek volt. Nem láttam semmit mivel szemfedőt is kaptam.
-Felébredt! - hallottam meg kintről egy férfi hangot majd csilingelést, zár kattanást. Ezekből arra következtettem, hogy elővettek egy kulcsot és kinyitottak egy zárat. Akkor be vagyok zárva valahova? Lehetséges. Fejemet megemeltem de a szemfedőn nem láttam át. - Na mi van kölyök? Nem látsz? - felkuncogott a személy akinek hangját nem ismertem. Egy hirtelen gondolattól vezérelve elővettem vörös szemeimet. Nem is kellett csalódnom. Átláttam a szemfedőn. 5 ember volt kint. Egy ketrecben vagyok.
-Hányan vagytok? - kérdeztem tőlük, ha hazudnak széttépem ezt a szart a kezemen.
-5-en. A szökés képtelenség. - válaszolt. Fellélegeztem mert nem hazudott.
-Levi hol van? - tettem fel a következő kérdést.
-Máshova zártuk be. Most én kérdezek. Mi vagy te? - kérdezett a férfi. Nem tudtam mit mondani. Nem mondhatom el azt, hogy "Sátán fia vagyok és ha bajom esik akkor nagyot kaptok istentől" ez mégis milyen lenne? Megijednének. Nem akarom, hogy mégjobban féljenek tőlem.
-Ezt, hogy értsem?
-Összeestél a padlón egy nagyon gyenge nyugtatótól ami még egy csirkét sem tud ennyire kiütni. Szóval vagy allergiás vagy, vagy nem tudjuk mi bajod van. Kivizsgáltuk az altatót is de semmi nincs benne ami árthatna.
-Félsz tőlem fosbarna hajú? - kérdeztem tőle mivel elég félénken írta le, hogy mitől estem össze viszont ettől a kijelentésemtől mégjobban megijedt hisz a hajszínét is hozzá tettem amit csak a szememmel láthatok.
-Honnan tudod milyen sz-színű a h-hajam? - mondta meg-meg akadva a hangjában
-Baszki...
-HONNAN TUDOD? - üvöltött rám.
-Szerinted?
-Ötletem sincs. - igaz, amikor a szemem vörösen izzik majdnem minden vörös lesz körülöttem de ha megszokod akkor tudod, hogy az adott árnyalat amúgy milyen színű.
Ketté téptem az addig fogvatartó bilincseket majd levettem a szemfedőt így láthatták vörös szemem. A szájpecket kitéptem a számból. Az őrök azonnal berohantak még 10-en a szobába.
-Turkish, vel me. - megjelentek a tőrök a kezembe. Elhajítottam az egyiket míg a másikat kezembe tartottam. Elkezdtem rohanni és akik rámugrottak azoknak felszántottam hasfalát. Visszahívtam tőröm ami így még 2 emberen ment keresztül. Márcsak a barna hajú volt a földön. Ráraktam lábam hasára majd egy kicsit megnyomtam. Vért köhögött fel. - Hol van Levi? Most kérdeztem meg utoljára!
-2 szobával arhébb! - mondta a fájdalomtól nyögve. Megfogtam egyik tőröm és egy mozdulattal koponyájába vágtam azt. A tőrök eltűntek mint a múltkor én pedig Levi keresésére indultam. Meg is találtam a szobát ahonnan sikolyok jöttek ki. Levi sikoltozott. Csak azt nem értem miért nem intézte még el az embereket. Benyitottam a helyiségbe ahol a felnyírt hajú volt kifeszítve
-Tudtam! - mondta Levi egy gúnyos mosoly keretében. - Gladius, venerunt on Page. - mondta majd a kard megjelent. Nem Levi kezében. Lebegett a kard. Úgy vettem észre levi nagyon koncentrál majd a kard gyorsan megindult az őrök felé. Azok teljesen lesokkoltak majd magukban érezhették azt az óriási kardot. Felüvöltöttek majd a vérben fürdő testük a földet érte. Nagyot koppantak amikor a földre érkeztek. Levi gyorsan széttépte az addig fogva tartó anyagokat. Kimentünk a helyiségről. Az utcán találtuk magunkat még mindig New Yorkban voltunk. Egy óriási kivetítőre tért tekintetem amiben az állt, hogy hamarosan megkezdik a támadást. Levivel összenéztünk és röhögtünk egy nagyot. Barátom visszateleportált minket az elnökhöz. - Nem megmondtuk, hogy nincs háború? - kérdezte Levi gúnyosan az elnököt aki csak kikerekedett szemekkel nézett minket.
-T-Ti még éltek?
-Persze. Mit hittél? Majd pont minket egy maréknyi ember meg tud ölni? Hát ha igen akkor hatalmasat tévedtél. Minket nem lehet csak így legyőzni. - Levi odament a férfihoz és belesúgott a fülébe. - Isten a mi oldalunkon áll. - mondta majd elhúzodott a férfitől. Még mindig ment az adás a TV-ben ezért láthattak minket.
-Levi, befejezed? - kérdeztem tőle mire csak bólintott. Megfogta az elnök haját majd letépte fejét a helyéről. Ezt mind élőben. Én majdnem összehánytam magam a látványtól ezért inkább elfordultam majd odamentem az ablakhoz. Kinéztem rajta és itt is vetítették mivel láttam, hogy mindenki öklendezik. Levi odament a kamerához ami még mindig forgott.
-Ez lesz azzal aki háborúzik! Válasszatok új elnököt és ha bárhol a világon háború fog zajlani az erre a sorsra fog jutni. Isten velünk van. A mi oldalunkon áll tehát aki háborúzni mer az istennel szál szembe!
Kész is vagyok. Fáj a fejem minden bajom van de nem akartalak rész nélkül hagyni titeket. Érezzétek a tőrödést xD.
Sziasztok
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
