Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Mit csinálsz nyáron?

Gretának az év végi hajszában szinte fel sem tűnt, hogy két legjobb barátja által mennyire el lett hanyagolva. Amikor nem tanult, akkor aludt vagy a háztársaival beszélgetett. Igaz, nagyon szerette, hogy főleg külsős barátai vannak, azt meg különösen élvezte, hogy miattuk nem kevés figyelmet is kap, de az összes hugrabugosért odáig volt, hiszen ők voltak a lelkitársai, az ideiglenes családja. Egy ideiglenes család, amely bizonyos szempontból fontosabb, mint a valódi. Ezt lehetetlen megérteni, ha valaki nem éli át, aki pedig átéli, valójában fel sem fogja.

A lány az év végének nagy részét olyanokkal töltötte, akiket a Teszlek süveg valami miatt hozzá hasonlónak titulált. Becsületesnek, türelmesnek, hűségesnek... Greta az utóbbi időben felfogta, hogy nem az kedvessége és önzetlensége tette őt hugrabugossá, vagy legalábbis elsősorban nem ez. Az összes házban vannak ilyen emberek. Nem is kevés. Igen, még a Mardekárban is. Kezdi megérteni, hogy ennek a rendszernek lényegében nincs sok értelme. Valamilyen szempontból kiválogattak ilyen és olyan diákokat, hogy akkor márpedig ők egy közösség lesznek. Miért pont ezek a szempontok? Egyáltalán miért kell szeparálni?

Mindenesetre ez bizonyos szempontból jó. Volt oka és lehetősége megismerni ezeket a csodás embereket. Beszélt az összes osztálytársával, és bár egyikük sem tökéletes, de ki az? Felsőbb évesekkel is sikerült beszélnie, de nem csak a nála egy-két évvel idősebbekkel, még a prefektusukkal is folytatott egy mély filozofikus diskurzust, innen származnak a házakkal kapcsolatos gondolatai. Beszélt a kviddicskapitányukkal, ismeri a megüresedett, illetve nem sokára megüresedő helyek birtokosainak játékmódszereit és alig várja, hogy kitapasztalja a sajátjait a pályán jövőre. Talán nem a házuk kviddicscsapatában, sőt egészen biztosan nem ott, de meg fogja oldani, Greta Adams-et nem lehet csak úgy megállítani. Különben is, a kapitány megígérte neki, hogy beavatja a taktikájukba és tanítgatja kicsit, hogy mikor nagyobb lesz, esetleg ténylegesen erősíthesse a Hugrabug csapatát.

Természetesen nem csak velük csevegett, de rengetegen voltak, maga Greta sem emlékszik az összes "mit fogsz csinálni nyáron" típusú konzultációra. Elképzelhető, hogy a memóriáján lenne mit csiszolni, ugyanis ebből nem volt túl sok, és egyik sem a háztársaival történt. A hugrabugosok nem hívei a felszínes beszélgetéseknek. Ha már leülnek, hogy szót váltsanak, akkor beszéljenek ténylegesen.

Mindenesetre az utolsó napjaiban, mikor már nem volt egyéb teendője, és már nemsokára haza kellett mennie, eszébe jutott, hogy szeretne beszélni két legjobb barátjával. Így a legutolsó vizsga után, mikor megpillantotta Hermionét Ronnal és Harryvel, azonnal kapott az alkalmon, és melléjük szegődött.

- Sziasztok! - mosolygott. - Hogy ment a vizsga? - kérdezte.

- Csodásan - mondta barátnője. - És neked?

- Egynek elmegy - vont vállat bujkáló mosollyal. Éppen kinevette saját magát, hogy ennyire bénán sikerült neki, holott rengeteget készült rá. Bár lehet, hogy csak ő érzi rossznak. Majd kiderül. - Fiúk? - érdeklődött.

- Inkább ne beszéljünk róla - motyogta a vörös, fintorogva, Harry pedig egyetértően bólogatott, amitől szemüvege kicsit lentebb csúszott orrán. Hermione sóhajtva megforgatta a szemeit, Greta pedig halkan felkuncogott.

- Nagyon megharagudnátok, ha elrabolnám kicsit? - kérdezte a fiúktól a griffendéles lányra célozva. - Olyan rég volt alkalmunk beszélni és nem sokára megyünk haza - húzta keserű mosolyra rózsaszín ajkait.

- Viccelsz, Greta? Rád nem lehet haragudni - vigyorgott a legkisebb fiú Weasley, kivillantva kissé csálé fogait.

- Ja, még Malfoy sem képes rá - kontrázott azonnal legjobb barátja.