Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Mardekár Malazár

- Gyertek! - intett a prefektus a hugrabugosoknak, mire az összes kis taláros alak követni kezdte őt, és társát. Nem tudták pontosan, hogy mi történik, valójában még akkor sem, mikor megérkeztek. Egy feliratot láttak a falon, ami vérpiros volt, és nem mertek belegondolni, hogy mivel lehetett felírva. Greta kiszúrta Mrs. Norris-t is a fal mellett. Felakasztva. A látványtól a szemébe könnyek gyűltek, csak arra tudott gondolni, mennyit szenvedhetett az az állat, és nem bírta tovább nézni, elkapta a fejét. Észrevette Dracot, aki mindentudó és elszánt tekintettel nézett maga elé, azonban megérezve, hogy figyelik, a lány felé fordította fejét. Meglátva könnyes szemeit, tekintete ellágyult, és mintha meg akart volna indulni felé, hogy átölelje, de megtorpant. Megeresztett felé egy apró mosolyt, de háztársaival maradt, és hamar vissza is fordult a tetthely felé.

Mikor a hugrabugos csapat megérkezett, rajtuk kívül már az összes diák ott volt, de Draco még látta, hogy az általa legjobban gyűlölt személyek triója már itt volt, mikor a többiek kivonultak. Nem nagyon tudta hová tenni ezt, de abban teljesen biztos volt, hogy nem Potter az utód. Egyrészt akkor a Mardekárban lenne, másrészről pedig biztos volt benne, hogy apja tudott erről az egészről. Ez valahol tiszteletet ébresztett benne, de másrészről meg is rémítte őt. A családja újból veszélyes játszmákba keveredik, de mégis miért. Megéri ez nekik? Nem valószínű. De mégis, ha arra gondolt, hogy az a mocskos kis sárvérű esetleg végre eltűnik innen, a lehető legrosszabb úton: halállal, egyszerűen alig bírta ki mosolygás nélkül. Aztán újra maga előtt látta Greta könnybe lábadt szemeit, amelyek hatására ő máris szomorkás lett, és meg akarta óvni barátját ettől az érzéstől. És tudta, hogy ha Granger meghalna... Nem tudná Gretát abban az állapotban látni. Így csak csendben várta, hogy mi következik, hiszen ez a helyzet komoly volt. Ez nem egy kis balhé, amit a Weasley-ikrek okoztak. Nem. Frics macskája ott lógott lefelé a plafonról, a falra pedig nyilvánvalóan vérrel írtak.

- Mi folyik itt? - tört át a gondnok a griffendélesek között. - Engedjetek, engedjetek már! Utat! - lökdösött félre mindenkit az útból, ameddig elé nem tárult az a látvány, amit Draco már percek óta nézett. - Potter - vette észre először a fiút. - Már megint... - kezdte, de aztán szemet szúrt neki a... Nos, a felakasztott macskája. Argus Frics soha sem volt egy nyugodt ember, de akkor, abban a pillanatban Draco szerint ölni tudott volna. Ezt a fiú kissé nevetségesnek találta, mindenesetre a gondnoknak szurkolt. - Mrs. Norris - szólt kissé megtört hangon. - Te... - nézett újra az előtte álló fiatal diákra. - Te gyilkoltad meg őt.

- Nem. Nem - ellenkezett azonnal a kis túlélő. Annak ellenére, hogy a szöszi száz százalékig biztos volt benne, hogy ehhez semmi köze nincsen, nagyon jól szórakozott, és reménykedett benne, hogy azért a vénember legalább egy pofont lekever annak a szerencsétlennek.

- Megöllek - mondta határozottan. - Megöllek - ragadta meg a talárját és húzta közelebb magához. Szeméből tükröződött, hogy szavait abban a pillanatban ténylegesen komolyan gondolja, és ha nem lép közbe a tanári kar, a szemüvegesnek komolyabb bántódása is lehetett volna, ám ez nem következett be - Draco legnagyobb sajnálatára.

Greta száját nehéz befogni, de tényleg. Vagy beszél, vagy elvárja, hogy beszéljenek hozzá, és mindig vidám és energikus. Kivéve azon az estén. Teljesen le volt sokkolva, egy szót nem tudott szólni, más körülmények között ő lett volna az, aki megállítja Fricset, de most egyszerűen nem ment neki. Mikor elküldték őket a hálótermükbe, a lány vetett egy utolsó pillantást mardekáros barátjára. Abban a másodpercben nagyon meg akarta őt ölelni. Szíve szerint odarohant volna hozzá és a mellkasába temette volna a fejét. Zokogni akart, de közben képtelen volt saját döntést meghozni, különösen nem tudta megvalósítani azt, így csak haladt előre a tömeggel, bármennyire is vágyott abban a pillanatban Draco szorosan köré fonódó karjaira, és megnyugtató illatára. Üresnek érezte magát, nem tudta hol van, vagy hogy mit tegyen.