Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Hugranya

- Újabb gólt szerzett a Mardekár - jelentette be Lee Jordan azok számára, akik esetleg nem vették volna észre. A Mardekár a Griffendél ellen játszott, és mint mindig, mikor erről a két házról volt szó, az izgalom a tetőfokára hágott. A mardekárosokat alapvetően sem sokan szerették, és a titkok kamrájának kinyitása csak rontott a helyzeten. Ugyan sokan Harryt gyanúsították - Draconak elképzelése sem volt, hogy mire fel, valójában sértésnek érezte -, de a mardekárosoktól a szokásosnál is jobban féltek. Ez azért nem volt meglepő, tekintve, hogy Mardekár Malazár utódja nagy valószínűséggel az ezer évvel ezelőtt élt varázslóról elnevezett házba került.

Persze, sokan még azzal kapcsolatban is bizonytalanok voltak, hogy a kamra egyáltalán létezik-e - főleg, hogy a tanárok minduntalan bizonygatták ennek ellenkezőjét. Azonban a diákokban volt egy általános rettegés, amit a Malfoy fiú elmondhatatlanul élvezett. Az pedig a hab volt a tortán, hogy végre megkapták a nekik kijáró tiszteletet. Az sem zavarta, hogy a diákok inkább félnek tőlük, hiszen ez máris jobb volt az eddigi helyzetnél. Az egyetlen, ami bosszantotta őt, hogy Harry Potter ugyanannyi figyelmet kapott, mint máskor - ha nem többet. Ezért kellett bebizonyítania, hogy ő jobb nála. Erre pedig nem is volt jobb lehetőség, mint legyőzni őt a kviddicspályán.

Draco szemével igen ritkán kutatott a cikesz után, általában Harry-t tartotta szemmel, vagy a pontállást figyelte. Hatvan ponttal vezettek, ha most elkapná a cikeszt... Ha most elkapná a cikeszt, akkor valószínűleg megnyernék a Kviddics Kupát is, ráadásul az idióta Pottert is földbe döngölhetné. Mintha csak legilimentor lenne, a Griffendél fogója abban a pillanatban megállt mellette seprűjével, és Draco nem bírta megállni, hogy ne szóljon oda neki.

- Jól ülsz, ragyásfej? - kérdezte hangosan, mire a fiú kissé idegesen ránézett. A szőke örült, hogy ilyen reakciót válthatott ki ellenségéből, aki azonban a következő pillanatban elfordult. Észrevette a közeledő gurkót, gyorsan lehajtotta a fejét, így a golyóbis elhaladt mellette, azonban nem adta fel a dolgot. Újra elindult Potter felé, csakhogy az útjába került Oliver Wood. Éppen Harryt figyelmeztette, hogy figyeljen oda jobban, erre az ő seprűje elejét vitte el a gurkó azért, mert nem figyelt. Draco harsányan felnevetett - egyszerűen nem tudta megállni. Ráadásul a gurkó nagyon úgy tűnt, hogy kiszemelte magának a kis túlélőt, amit a mardekáros brigád ugyan nem tudott hová tenni, de le sem tagadhatták, hogy majd kicsatannak a boldogságtól emiatt. Aztán ott volt Wood is, aki fél seprűvel nem tudott az égen maradni, így Flintnek jóval könnyebb dolga volt, ha épp gólt akart szerezni, bár a Griffendél csapata sem volt rest.

Draco annyira beleélte magát a fejleményekbe, hogy már csak ellenfelére és az őt követő gurkóra koncentrált, letörölhetetlen vigyorral a képén.

- Balettozni tanulsz, Potter? - kötekedett, mire a megszólított morcos képpel nézett rá.

Ezután elhaladt mellettük a nem túl tisztességes gurkó, Harry pedig megindult utána. Draco először nem értette a helyzetet, aztán kiszúrta az aranycikeszt, és ő is nekiiramodott. Közben azon gondolkodott, hogy a kis repüló labdácska honnan jöhetett, de aztán rájött, hogy elképzelése sincs, mivel nem is figyelt rá. Repülés közben jól leszidta magát, de igyekezett az előtte álló feladatra koncentrálni. Még megszerezheti. Még megszerezheti ő a cikeszt. Csak utol kell érnie Potter.

A két másodéves repült a szél hátán - bár a szelet inkább ők maguk, és gyors repülő seprűik kavarták -, közben gondosan figyelve mind a két labdára. Draco cselesen kielőzte ellenfelét, azonban a fiú a nyomában volt, akárcsak a gurkó. Az a nehéz golyóbis pedig minduntalan nekiment... Nos, gyakorlatilag mindennek, ami közé és Harry közé került. A szőke egészen biztos volt benne, hogy ez az ő javára szolgál. A pálya mellette résben repültek már, a léceket is kerülgetve.