Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Rossz Galleon

- Hé! - szólt Cedric Diggory a folyosón Greta után, mikor az ebéd előtti utolsó órák véget értek. - Ígértem neked, meg a barátnődnek egy kviddicsedzést, igazam van? - mosolygott rá a lányra, mire ő azonnal belelkesült, és biccentett egyet. A mellette sétáló Hermione Grangernek elkerekedett a szeme a hirtelen jött társaságukat látva. - Nagyon kínosan érzem magam, de a barátnődre nem nagyon emlékszem, tudnál neki szólni, hogy ma délután ráérek, ha nektek is jó? - kérdezte. A társaságban lévő eminens annyira lefagyott, hogy még azt is elfelejtette jelezni, hogy a délután folyamán tanulni terveztek.

- Persze, és nekem teljesen megfelel - intézett egy mosolyt a fiú felé, akinek egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el kissé cserepes ajkait. Senki sem lehet tökéletes, még ez a barna hajú, kissé még serdülő adonisz sem; ezek szerint a szél még rajta is kifogott. Tagadhatatlan azonban, hogy már ekkor is nagy kedvenc volt a lányok körében a negyedikes fiú, nemhogy egy vagy két év múlva. A fiú hamar túl volt a pattanásokon és egyéb kamaszkorral együtt járó nem túl előnyös dolgokon. Azt is könnyedén megtalálta, hogy mi áll jól neki, bár ez valószínűleg azért volt, mert a srácnak minden jól állt.

- Köszi, Greta - biccentett még egy utolsót, majd egyet intett a loboncos hajúnak is. Hátat fordított, és eltűnt a tömegben, már amennyire egy olyan feltűnő jelenség, mint ő, el tud tűnni.

A hugrabugos lány is megindult volna - csak épp az ellenkező irányba -, de barátnője még nem igazán tudott a hápogáson kívül egyéb mozgást produkálni. Nagyon mondani akart valamit, de egyszerűen nem tudta, hogy reagálhatna, végül óvatosan megrázta a fejét.

- Hozzá kell szoknom, hogy mindenkivel jóban vagy - mondta végül hitetlenül, mire Greta elkuncogta magát. A kis incidens után folytatták útjukat a Nagyterem felé. Hermione fejében megfordult, hogy Cedric vajon mégis mi a fészkes fenéért ment az ellenkező irányba, amikor valószínűleg ő sem ebédelt még. Arra jutott, hogy valószínűleg a fiúnak volt egy lyukas órája, vagy valami - egyszerűen nem látott más észszerű magyarázatot. Azonban ha a társaságában lévőt megkérdezte volna, valószínűleg csak annyi lett volna a reakció, hogy ne gondolkodjon már ezen.

Ahogy beértek, Greta egyből körülnézett, hogy hová is üljön. A Griffendél asztalánál helyet foglaló Ron és Harry hevesen integettek nekik, hogy üljenek oda. A lány ezt az opciót viszont elvetette, mikor meglátta, hogy szőke barátja egyedül ücsörög a Mardekár asztalánál. Ezt nagyon furcsának vélte, hiszen a fiút még egyszer sem látta egyedül enni, legalább a két testőre mindig vele tartott. Elköszönt hát Hermionétól, majd elindult Draco felé. Ahogy közelebb ért hozzá, látta, hogy a fiú turkál az elé rakott tányérban, ami különösen nem tetszett a lánynak.

- Szia - köszönt neki vidáman, ahogy odaért. - Baj van? - kérdezett rá azonnal, majd leült a fiú jobb oldalára.

- Az mindig van - vont vállat válaszul Draco, majd mosolyogva a hugrabugosra nézett. - De nem akarlak ezzel terhelni.

- Hazudsz - jelentett ki egyszerűen Greta, mire a mellette ülő felnevetett. - Ismerlek már, mint a rossz galleont - tette hozzá. Draco összevont szemöldökkel nézett rá, ezt nem teljesen értette. - Van egy mugli mondás, hogy ismerlek már, mint a rossz pénzt. Ezt otthon anyáék úgy szokták mondogatni, hogy ismerlek már, mint a rossz galleont, mert anyának így jobban tetszik, mi pedig átvettük tőle. Ne haragudj - tette hozzá, mert tudta, hogy barátja nem igazán van kibékülve a muglikkal kapcsolatos dolgokkal.

- Mit jelent? - kérdezte kisebb grimasszal az arcán, egyszerűen képtelen volt teljesen visszafogni magát. Nem tudott nem undorodni a mugliktól, vagy a sárvérűektől, alapvetően feleslegesnek tartotta a varázstalanok létezését, azt pedig, hogy nekik varázsló, vagy boszorkány gyermekük szülessen, egyszerűen sértésként élte meg.