Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Merénylet

Közeledett a Hugrabug-Griffendél kviddicsmeccs. A két ház között kisebb ellentét feszült ekkorra. Ugyan már senki nem gyanúsította Harryt, de ez a meccs elég volt ahhoz, hogy felhozza a felszín alatt rejlő érzéseket. A sárga ház tagjai igyekeztek megőrizni a saját, és társaik hidegvérét, de a griffendéleseknek nem esett nehezükre néha-néha beléjük kötni. Ez pedig az ő pattanásig feszülő idegeiknek sem tett jót. 

Greta szerint Cedric úgy járt-kelt, mint egy élőhalott. A többi csapattag sem volt sokkal jobb állapotban, látszott rajtuk, hogy teljesen kifárasztották őket az edzések, ráadásul a vizsgák is egyre közelebb kerültek az év végével. A rivális ház kis piszkálódásaira igazán nem volt szükségük. 

Egy túl messzire menő griffendélest konkrétan Draco állított le. Leállt kötekedni Gretával, hogy hagyja békén Hermionét, meg az ő barátait, úgysem fogja kiszedni belőlük a taktikájukat. A lány már a sírás határán állt, ahogy magyarázta, hogy a trió tagjai csak a barátai, ő nem akar semmi rosszat. Ekkor lépett közbe a szöszi, és határozottan úgy nézett ki, mint akinek szándékában áll szétátkozni a gyereket.

Természetesen a normálisabb réteg megmaradt az egészséges rivalizálás szintjén, ahogy azt illett. Azonban voltak azok, akik a mardekárosokkal sem azért ellenségeskedtek már, mert velük volt bajuk, szimplán lételemük volt valakit kikészíteni. Ezek az emberek pedig kaptak a lehetőségen, hogy új személyek idegein táncolhatnak. 

A legtöbb griffendéles nem is látta, hogy mi történik. El voltak foglalva a saját dolgaikkal, amikből volt bőven. Végső soron még mindig nem volt ugyanaz a szint, mint egy Griffendél-Mardekár meccs előtt. Mégis... Nem könnyítette meg ez a nagyjából egy hét Greta és háztársai életét, az egyszer biztos.

Végül elérkezett a nagy nap. Greta éppen a Nagyteremből indult el ki Hannah-val és Susannel. Előtte sok sikert kívánt a még reggeliző kviddicscsapatnak, majd kiszúrta a pont velük egy időben megmozduló Arany triót. Úgy döntött, hogy inkább most nem megy oda hozzájuk, azonban mikor Hermione egyszer csak elrohant tőlük, nagyon nagyon rossz előérzete támadt, és utána szaladt. A könyvtárban érte be.

- Hermione - lihegte a térdeire támaszkodva, mire a lány ránézett.

- Greta, te mit keresel itt? - kérdezte elkerekedett szemekkel.

- Láttam, hogy elszaladtál - egyenesedett fel. - Nem akarod megnézni a meccset?

- Dehogynem, csak ez fontosabb - hadarta, majd végül egy sóhaj kíséretében megragadta legjobb barátnőjének csuklóját. - Gyere! - utasította, és elkezdte maga után rángatnia  polcsorok közé. Levett egy könyvet, majd lecsapta az egyik asztalra - ekkor Madame Cvikker szúrós szemmel feléjük nézett -, és felnyitotta. Villámsebességgel kezdte el lapozgatni.

Greta összeszűkült szemekkel bámulta a jelenetet. Nem értette, mit keres a lány, de nem mert rákérdezni, mert annyira remegett, hogy biztos volt benne, valami nagyon komoly dologról lehet szó. Végül megállt egy oldalnál. Szemei csak úgy cikáztak, ahogy olvasta a sorokat. Arca egyre jobban elfehéredett, szája kiszáradt, keze remegett. Végül a hugrabugos elé tolta a könyvet.

- Ezt nem hiszem el - motyogta kábán, majd megrázta a fejét, és elkezdett kutatni a táskájában. Eközben Greta elkezdte olvasni a baziliszkusz jellemzőit. Ő is hasonlóan reagált, mint Hermione, bár azt nem értette, hogy ezt most miért mutatta meg neki a lány. Mikor felnézett a könyvből, a lány egy kettétört tükröt tartott a kezében. - Ez van a kamrában - mondta ki, Greta pedig a szája elé kapta a kezét, és azonnal könnybe lábadt a szeme. Csak arra tudott gondolni, hogy ezzel kellett szembenéznie Justinnak.