Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Negyedkész

- Jó napot mindenkinek! - vonult át a két sorban álló diákok között a tanár.

- Jó napot, Madam Hooch! 

- Kezdjük az első repülésórát - jelentette be vidáman, bár ez senkit nem lepett meg. Feladatnak azt adta ki, hogy a seprűnek mondják, hogy fel, amitől elvileg a kezükbe kellett repülnie. Greta izgatottan a seprűre nézett, majd behunyta a szemét és ameddig a többi diák már szinte kiáltozott a seprűjével - hacsak nem sikerült neki elsőre, vagy másodjára - ő anyja tanácsára nyugodtan és boldog érzésekkel tele, szinte suttogva, mondta ki a szót, amitől a seprű bár nem hirtelen, de elsőre belerepült a kezébe.

Következő lépésben már repültek volna, csakhogy Neville hamarabb szállt fel a kelleténél, így ez elmaradt. Mindenki riadtan nézte, ahogyan a fiú össze-vissza repked, majd fennakad és aztán fokozatosan leesik, a talárját is elszakítva. A tanár bevitte a gyengélkedőre, addig pedig kikötötte, hogy senki sem repülhet.

- Láttátok a képét? - nevetett Malfoy a griffendéles  Nefeledd-gömbjével a kezében, amitől Gretának elkerekedett a szeme. - Ha megszorongatta volna ezt az izét, akkor talán eszébe jut fenékre esni - humorizált, mire a legtöbben felnevettek. Főleg mardekárosok.

- Add ide a gömböt, Malfoy - lépett oda Harry, vele egy időben pedig Adams is felszólalt.

- Draco, szerintem nem kellene... - harapta be alsó ajkát, de ezt a szőke még csak meg sem hallotta.

- Nem adom - fordult Potter felé a fiú. - Inkább leteszem valahol Longbottomnak - dobta fel egy olyan öt centiméter magasra, majd elkapta, aztán felállt a seprűjére.

- Ne! - lépett előre Greta, de már késő volt. - A fenébe, Draco - sóhajtott fel, majd ráült a seprűjére, követte a tanár tanácsait, teljesen kizárva a külvilágot, aztán a következő pillanatban Harry mellőle felemelkedett és üldözőbe vette a fiút. 

Megoldja - gondolta magában Greta. És igaza volt. Harry úgy megoldotta, hogy bár akkor úgy tűnt, hogy kirúgják, mert McGalagony észrevette őt, de aztán később kiderült, hogy ő lett a Griffendél csapatának legújabb fogója. Ezt a dolgot még hetekig hallgathatom Dracotól - nevetnie kellett ettől a gondolattól, de magában tartotta. 

***

A következő napokban szinte minden mindig ugyanúgy történt. Greta reggel a Mamma mia!-ra készült el, órákon tisztességtudóan, de megvédte azokat a diákokat, akikkel igazságtalanul bántak, illetve adott esetben a tanárokat is, vacsoránál pedig Dracoval felváltva keresték egymás társaságát. Greta eleinte azért, mert érezte, hogy a fiú eléggé magányos valójában, aztán ő is megkedvelte a szőke társaságát, a szőke pedig az övét. Ám a következő nap valami olyan történt, amire a barna hajú nem számított: mikor vacsoránál ráköszönt barátjára, az csak annyit mondott, hogy hagyj békén, majd kiviharzott az ebédlőből. Nem értette, hogy mit rontott el. A szobatársait kérdezgette, de ők teljesen tanácstalanok voltak, szóval végső elkeseredésében a bozontos hajú griffendéles lányhoz fordult, hátha ő ismer egy olyan személyt, mint a szőke és tud neki segíteni. 

- Malfoy egy utálatos féreg - válaszolt a könyvmoly fújtatva, amitől barna frufruja kicsit megemelkedett, majd azonnal vissza is került régi helyére kissé szűkítve a lány látásterét. - Nem értem, miért barátkozol vele.

- Igazából egyáltalán nem rossz ember - rázta meg fejét a másik vékonyka ajkait sunyi mosolyra húzva. 

- Dehogynem. Egy önző dög - reagált azonnal, a végén pedig biccentett egyet bizonyításképp, amitől egész lobonca átmozgott kicsit.