Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Kviddicsmeccs

 - Szerintem van esélyetek - mondta végül Greta. - Csak ne csaljatok. Ha tényleg griffendéles a kommentátor, akkor biztosan észreveszi és elégtételt fog követelni - gondolkodott hangosan, ami akár Draconak a segítségére is lehetett volna. Csakhogy a fiúnak nem igazán volt beleszólása a játékba és egy büszke mardekáros nem fog csak azért másképp játszani, mert griffendéles a játékvezető. 

- Nem nagyon van beleszólásom a játékba, ameddig nem vagyok a csapat tagja - vont vállat válaszként a fiú szórakozottan ezzel kivédve, hogy rávegye társait, szabályosan játszanak. 

- Mindenesetre én nektek szurkolok - ölelte meg búcsúzóul a lány, amitől a fiút jóleső érzés töltötte el. Ezután elsasszézott először a nagyterem ajtajáig, majd utána a házának asztaláig is és a mellette ülőket mind egy-egy öleléssel köszöntötte. Akár fiú volt, akár lány. A szőke kicsit irigykedve figyelte a sárga-fekete ház tagjait, annak ellenére is, hogy maga is kifejezetten jóban volt a lánnyal, apja akaratával életében először szembeszegülve. Persze csak a férfi háta mögött. Nyáron egy szót sem fog ejteni a másik személyéről és talán még azt is sikerül elérnie, hogy ne kedvelje ennyire, sőt, egyáltalán ne. Bár, ha ennyi idő alatt megszerettette magát vele, akkor valószínűleg felesleges küzdenie, de ez eszébe sem jutott. Tudta, hogy hiába barátkozik itt akárkivel, nem fog számítani. Csak a szülei barátainak gyerekeivel lehet jóba majd felnőttkorában és úgyis egy aranyvérű lányt fognak hozzáadni. Esélye sincs elérni, hogy bármi más történhessen, akár szeretné, akár nem. De azért ő is szórakozhat kicsit, legalább ebben a hét évben. 

Ahogy a fiú belépett a terembe, egy baglyot pillantott meg, egy eléggé nagy csomaggal. Ránézésre meg tudta állapítani, hogy mi van benne. A madár persze hová vitte a darabot? A Griffendél asztalához, egészen pontosan Harry Potter elé. Na persze, nem létezik, hogy neki még ezt is elnézik. Csakhogy mégis létezik, mert kibontották a tanárok szeme láttára és senki nem szólt semmit. Ezt nevezik igazságtalanságnak. 

Remélte, hogy a mindig becsületes Greta ebben őt fogja támogatni.

***

Ahogy iskolatársai körülöttük repkedtek, egy fenomenális érzés töltötte el Gretát és biztos volt benne, hogy egyszer ő maga is onnan fentről fog integetni barátainak. Minden egyes porcikáját átjárta a kviddics szeretete és a vágy, hogy ő maga is seprűn ülhessen. Soha nem gondolta, hogy ennyire szereti ezt a sportot.

- Mindjárt elkezdődik az idei tanév első kviddicsmeccse - töltötte be hirtelen egy hang a területet. Lee Jordan, ha jól emlékszik. - A mai találkozón a Mardekár küzd meg a Griffendéllel. - Erre a mondatára olyan örömujjongásban törtek ki a két ház tagjai, mintha csak azt mondta volna, hogy mindenkit meghív egy csokibékára. Vagy inkább kettőre. Az egyik oldalon a "Hajrá Griffendél" mondatot szajkózta fennhangon mindenki, míg a másik oldal a "Hajrá Mardekár" kiáltásokkal akart érvényesülni. A hugrabugos megígérte Draconak, hogy nekik szurkol, így ő utóbbit ordibálta és egyszerűen figyelmen kívül hagyta, hogy emiatt senki sem néz rá túl jó szemmel a házából. 

A csapatok felröppentek, és most már nem keringtek tovább. Az ujjongás egy kicsit alábbhagyott, mindenki feszülten várta, hogy mikor kezdenek, különösen azok, akik éppen játszani készültek. 

- A játékosok elfoglalják a helyüket és Madame Hooch a pályára lép, hogy elindítsa a meccset - jelentette be Lee, ha esetleg valaki nem vette volna észre.

- Sportszerű és szép játékot várok el. Mindkét csapattól - szólt szigorúan a nő, majd rávezette tekintetét a játékosokra és kinyitotta a ládát.