Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Fogadalom

Greta nagyon hamar elkészült reggel, így szobatársai előtt ment le enni. Ahogy szelte a folyosókat teljesen egyedül, eszébe jutottak a múlt év végei történések, és nagyon remélte, hogy ezúttal semmi hasonlóra nem lesz példa. Nem akarta, hogy bárkinek is bármi baja essen.

A Nagyterembe érve azonnal körbepillantott, de egyik asztalnál sem ültek még túl sokan. Eszébe jutott, hogy a hollóhátasokkal tavaly nem sikerült annyit beszélgetnie, mint amennyit szeretett volna, így végül feléjük vette az irányt. A felsőbb éveseket nem zavarta a lány jelenléte, megszokták már, hogy mindenfelé ül. Így voltak vele az évfolyamtársai, viszont ők kissé meglepődtek, akár csak a tavalyi alkalmakkor, mikor a hugrabugos lány úgy döntött, hogy velük reggelizik.

- Sziasztok - köszönt mosolyogva, miközben leült Padma és Terry közé. A többiek visszaköszöntek neki, miközben ő kiöntött magának egy pohár sütőtöklevet - Hogy vagytok? - érdeklődött kedvesen, miközben egy kevés ennivalót is pakolt maga elé.

- Hát, nem túl jól - kezdett bele Michael, mire a lányok a szemüket forgatták, a hugrabugos pedig értetlenül összevonta a szemöldökeit, mert nem igazán értette mi történik. A fiú sötét, hosszú haja alól alig látszott az arca, de még így is észrevehető volt az a gondterheltség rajta, amelyet a szavai is tükröztek. - Igaz, nem volt még óránk Lochart professzorral, de amennyire beképzelt az az ember, egészen biztos, hogy nem fogunk túl sokat tanulni sötét varázslatok kivédésből az éven - sóhajtott fel csalódottan, szemével az emlegetett varázsló után kutatva.

- Pedig ő is a Hollóhátba járt! - húzta el a száját elkeseredetten Anthony, miközben kissé lehorgasztotta fejét, amely cselekedetének hatására szőke tincsei arcába hullottak.

- Tényleg? Nem is tudtam - csodálkozott Greta.

- Srácok, én megértem a problémátokat, de miért ítélkeztek előre? Lehet, hogy nem olyan rossz tanár, és mellesleg a külseje se semmi - vigyorgott Sue Li, mire az összes fiú, aki hallotta ezt a mondatot, fáradtan felsóhajtott. Valószínűleg nem először játszódik le ez a beszélgetés. A hugrabugos csak aprót kuncogott ezen a megszólaláson. Nem volt egy Lochart-rajongó, de azt el kellett ismernie, hogy egészen jóképű varázsló volt, és annyira tökéletesnek tűnt eddig minden egyes pillanatban, mikor a barna hajú találkozott vele.

- Sue, nem lehetsz ennyire naiv - mondta neki Terry. - Gondolkozz már! Még azt is el tudom képzelni, hogy az első órán behoz egy tesztet magáról, annyira el van szállva az egója.

- Te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak - bődült fel válaszul az ázsiai származású lány. - És ha behoz egy tesztet magáról, azt én ki is fogom tölteni, méghozzá hibátlanra. Mindent tudok róla a könyvei alapján.

- Jó, azt nem állíthatjuk, hogy mi nem - nézett körbe Micheal a fiúk között, akik egyetértően bólogattak. - De attól, hogy ezeket tudjuk, még nem fogjuk tudni megvédeni magunkat a sötét varázslatoktól.

- Fiúk, csak egy esélyt adjatok neki - szólalt meg Padma. - Utána nyugodtan a fejünkhöz vághatjátok, hogy ti megmondtátok, mi pedig be fogjuk vallani, hogy tévedtünk, hiszen ezt teszi egy bölcs ember - magyarázta, mire a lányok egyetértően bólogattak.

- Jó, attól még persze várni fogjuk az óráit, csak nőből vagyunk mi is - kuncogott Sue, majd belekortyolt a poharában lévő folyadékba. - Te is bírod, Greta? - nézett a hugrabugosra hirtelen, megpróbálva a konfliktus ilyen egyszerű és okos megoldásától elképedt lányt bevonni a beszélgetésbe.

- Lochartot? - kérdezett vissza, miközben megpróbált újból belehelyezkedni a valóságba. - Nincs bajom vele, de az a helyzet, hogy csak tavaly tudtam meg pontosan, ki is ő.