Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Nyugalom

- Szóval mi is történt pontosan? - kérdezte Greta, aki Hermione ágya melletti széken ült a gyengélkedőben. A lábait lóbálta felváltva, miközben griffendéles barátnője arcát vizslatta. Azon még látszott egy-két fekete szőrszál, és barna szemeivel mindenhová nézett, csak a látogatója irányába nem. Ujjait összefűzte, majd szétválasztotta őket, és maga mellé tette kezeit, amelyeken a körmök még mindig kicsit hosszabbak és élesebbek voltak a normálisnál. Látszott rajta, hogy nagyon kellemetlenül érzi magát.

- Már megmondtam, hogy nem fogom elmondani - dünnyögte válaszul, majd felköhögött egy újabb szőrcsomót. Undorodva beletette az ágya mellett kihelyezett vödörbe.

- Állandóan veszélybe kerülsz - csóválta a fejét a hugrabugos csalódottan. Nagyon aggódott érte, de a lány úgy viselkedett, mintha nem is tudna róla. Másodéves létére, máris annyi mindenbe keveredett, amennyibe Gretának egész roxfortos pályafutása során nem állt szándékában. - Vigyázhatnál jobban magadra. Főleg most... - suttogta az utolsó mondatát. Justinra gondolt, és az egyik elkerített ágy felé vezette a tekintetét. Igyekezett erős maradni, de felfelé kellett pislognia, hogy ne sírja el magát. 

Hermione nem kezdett el mentegetőzni, csak lesütötte a szemét. Tudta, hogy ez most különösen érzékeny terület volt a lány számára. Hiszen mindennél fontosabbak voltak neki a barátai, és a tény, hogy nem tudja megvédeni őket, teljesen kikészítette. Óvatosan rátette a kezét a Gretáéra, mire ő ránézett. Küldött felé egy mosolyt, majd belefogott a lány megnyugtatásába.

- Ezek után jobban vigyázok - biccentett. A másik erre halványan viszonozta a mosolyt, majd rendesen megfogta legjobb barátnője kezét, és megszorította azt.

- Mikor engednek ki? - érdeklődött rövid, nyugtató csen után. Már nem lóbálta a lábait, de újra szökött egy kevés élet a tekintetébe.

- Amint már nem köhögök fel több szőrcsomót - húzta el a száját a lány. A hugrabugos erre felnevetett. Ekkor megjelent az ajtóban a civakodó Harry és Ron. Nem hallották, hogy miről beszéltek, de valamiben határozottan nem értettek egyet. Mikor észrevették Gretát, egy pillanatra megtorpantak, de végül odajöttek, és odahúztak két széket, hogy ők is le tudjanak ülni.

- Sziasztok - szóltak a lányok egyszerre, majd összenéztek, és felkuncogtak. A fiúk is köszöntek, majd rövid időre beállt a kínos csend.

- Izé... - kezdte végül kissé zavarban Harry, megigazítva kör alakú szemüvegét. - Hermione, elhoztuk a mai anyagot - tette le a lapokat a lány éjjeli szekrényére.

- Köszönöm, Harry - mosolygott rá hálásan. - Meséljetek, milyen napotok volt?

Akkor pedig elkezdődött. A griffendélesek Lochartot szidták, Greta és Hermione pedig egymás szavába vágva védték a férfit. Előbbi szimplán elvből, utóbbi pedig rajongásból. Azután jött Piton. Őt már a göndör hajú is kevésbé szívlelte, de a hugrabugos nem szerette, ha bárkiről is rosszat mondtak. Jött a nyafogás a sok tanulnivalóról - ez főleg Rontól -, majd "a Draco egy kis görcs" körön is túlestek, igencsak hamar, mivel Greta ezt már igazán nem tűrte el. Alapvetően nem szerette, ha bárkit kibeszéltek, de ha a barátairól volt szó, átváltott egy védelmező anyamackóba. 

- Te mindenkit bírsz? - kérdezte végül Ron fintorogva, mikor egyszerűen senkit nem szidhatott, mert a lány azonnal a védelmébe vette.

- Senkit sem utálok - mosolygott a lány. - Figyelj, mire mész azzal, ha panaszkodsz, utálkozol és ítélkezel? Csak saját magadat őrlöd, és a körülötted lévőket fárasztod ki. Egyszerűbb ha elfogadod, hogy vannak dolgok, amiken egyszerűen nem tudsz változtatni - vont vállat. Mind a három griffendéles csendben mérlegelte a szavait.