Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Dementor

Greta csak hatszor szaladt vissza az indulás reggelén. Az édesanyja már kezdett ideges lenni, Linda pedig alig bírt magával.

- Megvan minden most már, igaz? - kérdezte Mrs. Adams. A hugrabugos lány határozottan bólintott, majd a Szörnyek Könyvét a válla alá tette, mivel már nem volt ideje beleszuszakolni amúgy is teli csomagjába.

Mikor megérkeztek végre a 9 és 3/4. vágányhoz, egy gyors ölelésre volt csak idejük. Azután rohantak is fel a vonatra, a Weasley-gyerekekkel együtt, akik mindig utolsó pillanatban érkeznek.

- Na, mi van, még a végén te is könyvmoly leszel? - kérdezte George a lánytól, mikor már végre fent voltak. Greta először nem értette, aztán leesett neki, hogy gyakorlatilag a kezében van egy könyv.

- Nem volt időm elrakni - mosolyodott el zavartan.

- Ismerős - vigyorgott Fred, majd csomagjaikat maguk után ráncigálva elindultak.

- Gyere, bemutatlak Draconak - fogta meg húga kezét Greta, és tekintetével elkezdte keresni a szőke hajkoronát. Csakhogy előbb őt találta meg a keresett személy.

- Adams, te vagy az? - hallotta meg a hangját, ami éppen mutált, így nagyon vicces volt. Szokatlan és vicces.

- Draco - engedte el Linda kezét, hogy meg tudja ölelni legjobb barátját. A fiú reflexszerűen a derekára tette kezeit, holott eddig egyszer sem így ölelte meg. Greta is érezte, hogy ez az ölelés most kicsit más, de nem szentelt neki túl sok figyelmet. Három hónap után most látta először őt, nem ez számított.

- Szóval ő itt a húgom, Linda - mutatott a kislányra Greta, miután szétváltak Dracoval. A rövid barna hajú karbatett kézzel ácsorgott, testsúlyát inkább a jobb lábára helyezve. Egy sóhaj kíséretében, elvette jobb karját mellkasa elől, hogy kezet foghasson a mardekárossal. Ő azonnal hasonlóképpen cselekedett, hiszen úgy illett. - Ő pedig itt Draco.

- Nem mondod? - vonta fel a fél szemöldökét Linda.

- Sokat meséltél rólam, mi? - kérdezte önelégülten a Malfoy-fiú.

- Azért ne szállj el - vágta rá azonnal Linda. - Ez nem jelent sokat, Gretáról beszélünk. Mindenről sokat beszél.

- Na jó, elég lesz - mondta Greta, megpaskolva húga vállát. Kissé zavarban volt. - Integessünk anyának, mindjárt indulunk - lépett az ablakhoz. Végszóra, lassan elkezdett döcögni a szerelvény.

Draco odalépett melléjük - az ő szülei már elmentek -, és tekintetével elkezdte keresni Greta anyját. Ugyan nem tudta, hogy néz ki, de mikor kiszúrt a tömegben egy magas nőt, akinek ugyanolyan barna haja volt, mint a hugrabugosnak, gyanította, hogy ő lesz az.

Végül elhagyták az állomást, szóval úgy döntöttek, ideje fülke után nézni.

- Hol szeretnél lenni? - kérdezte Greta Lindától.

- Nem veletek az biztos. Én ehhez még gyerek vagyok - mutatott felváltva egyikőjükre majd másikójukra. Erre a két harmadéves összenézett, majd zavartan elkapták a tekintetüket. Draconak a füle, Gretának az arca lett kissé vörös.

- Nagyon fel van vágva a nyelved - szúrta oda a mardekáros védekezésképp. Bántotta a büszkeségét Linda beszólása, de hirtelen nem tudta, mit mondhatna rá. - Amúgy meg én jó társaság vagyok.

- Greta szerint is - vigyorodott el a kislány. - Keresek magamnak egy helyet, ahol talán olvashatok, vagy valami. További jó... Nem akarom tudni - legyintett egyet, majd a csomagját maga után cibálva megindult.

- Uhm, szóval - szólt zavartan Greta. Nem igazán tudott a fiú szemébe nézni. Merlinre, muszáj volt a húgának így viselkednie? Nem mintha tudott volna rá haragudni. Ilyen volt, így szerette. - Szeretnél a mardekárosokhoz ülni? - kérdezte. Szavainak nem volt teljesen jó a hangsúlya, az elején úgy hangzott, mintha kijelentő mondat akarna lenni, és csak a végén vitte fel.