Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Fúriafűz

- Siess, kicsim, mindjárt indul a vonat - nyomott egy utolsó puszit Greta anyja a kislány fejére, majd hátánál fogva aprót lökött rajta, hogy végre felszálljon arra a járműre. A hugrabugos vette a célzást, és utazóládáját cibálva felszenvedte magát az egyik vagonba. Szeretett volna Dracoval ülni, de tudta, hogy ez reménytelen, szóval az Arany Trió keresésére indult. Néhány perccel később meg is találta Hermionét egy kabinban, meglepetésére azonban a griffendéles egyedül volt. 

- Többiek? - nyitott be az ajtón. A bent lévő éppen olvasott, göndör haja annyira előrehullott, hogy ha nem emelte volna meg a fejét, egyáltalán nem lehetett volna látni az arcát. 

- Harry a Weasleykkel töltötte a nyár utolsó néhány hetét. A Weasleykről pedig azt kell tudni, hogy mindig a legeslegutolsó pillanatban érkeznek meg. Tehát körülbelül most - mondta, majd végszóra valóban megjelentek vörös hajú személyek az ajtóban. Csakhogy azok, akiket vártak, nem voltak közöttük. 

- Sziasztok - lépett be az ajtón az egyik iker, majd mögötte a másik. - Milyen volt a nyár? - ült le az első az eminens mellé, majd átvetette a válla fölött a karját, mire Greta a szája elé kapta a kezét. 

- Fred, én értem, hogy ti most serdültök, és azt hiszitek, hogy ez beválik, de én még gyerek vagyok, és amúgy sincs odáig értetek minden lány. Szóval hagyjuk a körítést és bökjétek ki, mit akartok - sóhajtotta összecsukva a könyvét, tudva, hogy a ezekhez a fiúkhoz óriási türelemre és sok időre lesz szüksége.

- Hogy mi akarunk valamit? - ült le a másik oldalára a másodikként belépő iker, azaz kizárásos alapon George.

- Ne viccelj már, Hermione - szólalt meg hirtelen Fred.

- Mi csak érdeklődünk a nyaradról - folytatta George, és ezután mindent felváltva mondtak, befejezve egymás mondatait, amit Greta rendkívül aranyosnak talált.

- Hiszen, lehet, hogy te nem vagy odáig értünk, - sóhajtott fel Fred.

- De mi igen érted, - kacsintott a göndör hajú lányra lelkesen a másik Weasley, aki jelen volt a szobában.

- Mert te vagy a legklasszabb csaj az évfolyamotokon - fejezte be ezt a mondatot az, aki az egész kommunikációt elkezdte. Gretának meg kellett volna sértődnie, hiszen ő is azon az évfolyamon volt, és azért elég gáz, ha előtte ilyesmit mondanak egy másik lánynak. Viszont annyira édesnek találta az ikreket és az egész jelenetet, hogy csak vigyorgott, mint akit Imperio-átokkal erre kényszerítenek, és nem szólt egy szót sem. Viszont arra egy ici-picit féltékeny volt, hogy neki nem volt ilyen kapcsolata ezekkel a nagyon menő, vicces és aranyos fiúkkal.

- Nekünk pedig van egy nagyon klassz húgunk... - célzott végre arra a dologra George, ami ténylegesen az oka volt annak, hogy az ő kabinjukban kötöttek ki. A hugrabugosnak ennyiből még nem esett le, hogy mit is akarnak pontosan, de Hermione megoldotta a helyzetet, hiszen sokkal okosabb volt nála.

- Ne is folytassátok! Harry is itt fog ülni, és mind tudjuk, hogy Ginny nagyon zavarban van a jelenlététől, ezt pedig még ti sem akarhatjátok neki az első éve elején. Szóval fogjátok vissza magatokat, és pátyolgassátok ti a húgotokat, vagy passzoljátok le őt az évfolyamtársainak, biztos vagyok benne, hogy feltalálja magát - reagált Hermione, mikor az ikrek elkezdtek a lényegre térni, ő pedig felfogta, hogy mit akarnak. - Viszontlátásra! - vette maga elé a könyvet, hogy egyértelműen kimutassa, a továbbiakban nem kívánja eltűrni a társaságukat, szeretne végre valahára ténylegesen a könyvével foglalkozni. Az ikrek kénytelen-kelletlen elhagyták a kabint még egy utolsót intve az egyetlen rájuk figyelő személynek, Gretának.

- Szerintem tök aranyosak voltak - mondta az eminensnek, miután biztos volt benne, hogy a vörösek hallótávolságon kívül kerültek. 

- Csak mindig hátsó szándékkal jönnek hozzám - vont vállat keserű mosolyra húzva a száját a másik lány.